elvágyódás

Képzeletben ma sokszor jártam a Szegedi út környékén, ahol utoljára Pesten laktam. Nem szép környék, mégis van egyfajta kisugárzása, ami kisgyerekkorom óta megragad. Pontosan látom magam előtt a Béke tér melletti kis parkban álló három platánfát, amiket rituálisan mindig üdvözöltem és körbekerültem. Pontosan érzem az orromban, hogy ebben az évszakban milyen illatok lehetnek, hogy ebben az órában milyenek a fények, kik járnak az utcákon és képzeletben órák óta velük sétálok.

Arra a gondolatra, hogy a tornyomból sosem láthatom újra a napfelkeltét, sírni tudnék, ha tudnék sírni. Igaz, hogy rettenetesen magányos voltam még ott éltem, de ez egyre kevésbé volt kínzó, mert "világgá tárult az örök magány". Szerencsémre mire összejöttem A.-val, már tisztában voltam vele, hogy az örök magányosokhoz tartozom és nem egy másik embertől vártam ennek feloldását. Az más kérdés, hogy olyan emberre vágytam, akivel ennek ellenére kölcsönösen beengedhetjük egymást a belső köreinkbe és meg is találtam őt.

Attól még a toronylakom hiánya fáj. Odaképzelem magam, mit csinálnék. Valószínűleg bicajozásból térnék vissza, nyomogatnám a lift gombját, elmormolnék egy káromkodást magamban, hogy az már megint össze van firkálva, találkoznék pár szomszéddal, akiket nem ismerek, de köszönnénk egymásnak, aztán az üres lakásban neteznék/olvasnék/tévéznék/lézengenék. Ha már ismerném Földönjárót hiányozna, és itt akarnék lenni, ha még nem, akkor csak úgy hiányozna egy olyan, mint ő és ott akarnék lenni vele, szóval mit is nyavalygok itt?!

Az elvágyódás ingyen van és sokat nem lehet tenni ellene, majd elmúlik. A lakás fenntartása már nincs ingyen, sőt, ezért mindenképpen eladtam volna. Ha nyernék a lottón visszavenném? Tudnék olyan árat kínálni érte amennyiért visszavásárolhatnám, ebben biztos vagyok. Igen, azt hiszem igen. Bár zavarna, hogy ott áll üresen, egy frászban lennék éppen nincs-e benne csőtörés, rövidzárlat, stb. Ha viszont kiadnám, akkor nem lenne az enyém (kurvaszar érzés volt úgy Pesten járni, hogy nem mehetek a lakásomba mert vadidegenek lakják) ha meg nem, akármennyi pénzem lenne lelkiismeretlen pazarlásnak tartanám, hogy üresen álljon. Mindegy, azért ha nyernék a lottón visszavásárolnám. Ha, ha, ha.