elvágyódás

Képzeletben ma sokszor jártam a Szegedi út környékén, ahol utoljára Pesten laktam. Nem szép környék, mégis van egyfajta kisugárzása, ami kisgyerekkorom óta megragad. Pontosan látom magam előtt a Béke tér melletti kis parkban álló három platánfát, amiket rituálisan mindig üdvözöltem és körbekerültem. Pontosan érzem az orromban, hogy ebben az évszakban milyen illatok lehetnek, hogy ebben az órában milyenek a fények, kik járnak az utcákon és képzeletben órák óta velük sétálok.

Arra a gondolatra, hogy a tornyomból sosem láthatom újra a napfelkeltét, sírni tudnék, ha tudnék sírni. Igaz, hogy rettenetesen magányos voltam még ott éltem, de ez egyre kevésbé volt kínzó, mert "világgá tárult az örök magány". Szerencsémre mire összejöttem A.-val, már tisztában voltam vele, hogy az örök magányosokhoz tartozom és nem egy másik embertől vártam ennek feloldását. Az más kérdés, hogy olyan emberre vágytam, akivel ennek ellenére kölcsönösen beengedhetjük egymást a belső köreinkbe és meg is találtam őt.

Attól még a toronylakom hiánya fáj. Odaképzelem magam, mit csinálnék. Valószínűleg bicajozásból térnék vissza, nyomogatnám a lift gombját, elmormolnék egy káromkodást magamban, hogy az már megint össze van firkálva, találkoznék pár szomszéddal, akiket nem ismerek, de köszönnénk egymásnak, aztán az üres lakásban neteznék/olvasnék/tévéznék/lézengenék. Ha már ismerném Földönjárót hiányozna, és itt akarnék lenni, ha még nem, akkor csak úgy hiányozna egy olyan, mint ő és ott akarnék lenni vele, szóval mit is nyavalygok itt?!

Az elvágyódás ingyen van és sokat nem lehet tenni ellene, majd elmúlik. A lakás fenntartása már nincs ingyen, sőt, ezért mindenképpen eladtam volna. Ha nyernék a lottón visszavenném? Tudnék olyan árat kínálni érte amennyiért visszavásárolhatnám, ebben biztos vagyok. Igen, azt hiszem igen. Bár zavarna, hogy ott áll üresen, egy frászban lennék éppen nincs-e benne csőtörés, rövidzárlat, stb. Ha viszont kiadnám, akkor nem lenne az enyém (kurvaszar érzés volt úgy Pesten járni, hogy nem mehetek a lakásomba mert vadidegenek lakják) ha meg nem, akármennyi pénzem lenne lelkiismeretlen pazarlásnak tartanám, hogy üresen álljon. Mindegy, azért ha nyernék a lottón visszavásárolnám. Ha, ha, ha.

emlékezések Nagy Lajosról

Nemrég két könyvet rendeltem, az egyik novellaválogatás tőle, a másikról csak azt hittem az, kinyitva kiderült, hogy róla szóló visszaemlékezések kortársaitól. Ezen bosszankodtam először, aztán ahogy elkezdtem olvasni a legkülönfélébb írók, újságírók, barátok írásait, melyet a szerkesztő Tarján Tamás tökéletes időrendi sorrendbe helyezett, egyre jobban élvezni kezdtem. Egy ilyen erős személyiség boncolgatásának izgalma talán kissé megvetendő, modern irodalomtörténeti szempontból felesleges is, mert a mű számít és nem az alkotó. Tudhatja ezt Tarján is (modern irodalomtörténetet hallgattam nála) mégis gyarlók vagyunk, jó vájkálni. Nyilván magasabb színvonalon történik mindez, mint például a Story magazin nyújtotta kis színesek a "celebekről", de akkor is vájkálás.

Nagy Lajost olvasva mindig az volt az érzésem, hogy írónak közepes, ellenben kiváló publicista. Most, mások szeméből látva, többek közt Illyéséből, József A.-éból , hogy miféle, költészetileg kiváló gúnyverseket rögtönzött (legtöbbször) a Japán kávéházban a költők bosszantására, elbizonytalanodtam, hogy valóban képtelen lett volna-e több líraiságra és valóban azért ragaszkodott száraz dokumentalista stílusához, mert "a valóság fanatikusa volt".

Ettől függetlenül olyannyira szeretek Nagy Lajost olvasni, hogy rendszeresen felütöm egy-egy írását. Ha elbizonytalanodom, hogy túl szigorúan ítélkezem a világ felett, ő mellettem terem kíméletlen ábrázolásaival, melyekben sok párhuzamot vélek felfedezni jelenlegi korunkkal.

én nem leszek olyan autós aki a WC-re is... (hahha, első önálló utam a Birkával)

Korán keltem a hőség miatt, gondoltam először csak kiállok az udvarból, lehet, hogy már az sem fog sikerülni. Aztán ha mégis, akkor elmegyek a sarokig, de hoppá, ha már addig elmentem, elmehetek még 3 saroknyira is, akkor már mindegy. Ilyesmiken filóztam, aztán be is ültem végre a Birkába, simán kiálltam vele, elmentem a célparkolóig, kerestem egy üres részt és egy mozdulattal pöccre beálltam a kijelölt helyre. Kiszálltam és néztem is, hogy nemár ezt én raktam így le..? Nem áll ferdén, nem lóg ki-be-át...?! Tényleg nagyon kezes bárány ez a kocsi!

Aztán 10 perccel később mint autós naccsága a zöldségesnél vett takarmányt bezuttyantottam a hátsó ülésre (a csomagtartó kinyitásával még gondjaim vannak) és átvezettem a másik boltba. Annál is sikerült szabályosan beállnom a kiszemelt helyre, onnan is pottyantottam egy szatyrot a hátsó ülésre. Mennyei érzés volt! Tudom-tudom, azt írtam, hogy én nem leszek olyan, aki autóval megy boltba- francokat nem! Bicajjal, nem terhesen semmi gond a cipekedéssel (plusz edzés) de gyalog húzni a tejjel, vízzel, kenyérrel, hússal tömött minimum 10 kg-s szatyrokat sok-sok hoszú utcán keresztül...ááhh az nem terhesen is borzalom.

Önfényezésből vissza: tolatni még nem tudok kultúráltan, túl nagy gázzal indulok, mikor kiálltam legott át is penderültem a szemközti sávba. Nyugi, csak egy kamion jött velem szemben és ugyan lefulladtam ezt meglátva, de nagyon gyorsan újraindítottam és kikecmeregtem az útjából, aztán enyhén félrehajtott fejjel a vezető felé löktem egy bocsánatkérő mosolyt. Nem is kellett igazából hallanom mit mondhatott magában, miközben gyök kettővel továbbkullogtam.

bicajos csavargás

Reggel csodálatos dologra ébredtem: eltűntek az ödémáim. Még csodálatosabb volt, mikor felhívtam a védőnőt, érdeklődtem, hogy megérkeztek-e hozzá a legutóbbi vérvétel eredményei és elmondta, hogy meg és nincs bennük semmi eltérés, nem vagyok látens cukros, vese meg májbajos. Ezekszerint koleszterinbajos sem, mert jó ideje tunnyadok és bizony tartottam tőle, hogy az ereimben már félig zsír kering. Tudom az épelméjű reakció ezekre az, hogy miért lenne bajom, de szerintem sosem lehet tudni, hogy az ellenséges univerzumból honnan csap le támadás, mindig izgulok az efféle vizsgálatok előtt is.

Pláne csodálatos volt még, hogy az ELMŰ visszaküldött pénzt, túlfizetés miatt (!).

Ennyi boldogító eseménytől végképp besózódtam, különben is már úgy csatangolnék valahol, értsd: krónikus bicajhiányom akuttá vált. Úgyhogy elindultunk csak úgy könnyedén, hogy majd bírom ameddig, így aztán sokáig bírtam és egész jó kis csavargást eszközöltünk, persze csak itt a környék olyan részein, ahol még nem jártam. Kellemes szél fújt, láttunk türkizkék színű bányatavat (tényleg türkiz!) szép régi templomot, fákat minden mennyiségben-kár, hogy fényképezőgépet nem vittem.

esküvő

Összeházasodtunk, nagyon szépen zajlott le minden.:) Ennyi bőven elég is volt, számunkra így volt bensőséges, mert csak 2-2 baráti pár volt a tanúnk. Mindenki jól érezte magát, sok boldogságot kívánt, köszönjük innen is.

"állítsátok meg a világot, ki akarok szállni"

Régi graffiti felirat. Tegnap tetőzött bennem hasonló értelmetlen követelés, mert szombaton férjhez megyek, szűk 4 hónap múlva meg szülni fogok. A férjhezmenés még hagyján, de a terhesség kezd teher lenni, börtönbe zár. Kezd hátrányomra változni a testtartásom, a tűrőképességem, hasznavehetetlennek érzem magam, mert objektíven nem vagyok teljesen az, de a képességem arra, hogy úgy járjak-keljek-utazzam-dugjak-lássam el a háztartást-értelmes dolgokra használjam az agyam, ahogy eddig: elvesztek. Vajon visszaszerezhetők lesznek? Elkapott a szokásos aggodalom is, hogyan és mikor fogok dolgozni? Biztosan elég nekem az, hogy itthon legyek a gyerekkel? Jó anyuka leszek? Úristen tényleg anyuka leszek? Én?!

A "ki gondolta volna egy éve mindezt" most így csapódik le bennem, folyamatosan le vagyok maradva az életemből.

ismét egy blog

Ismét egy blog. Valószínűleg az a három-öt ember fog olvasni, akik eddigis, ők meg úgy-ahogy ismernek. Legalábbis nagyjából ismerik az életkörülményeimet, de nincs is kedvem bemutatkozni túlzottan, mert a firkálmányaimból úgyis kiderül egy s más.

Névtelenül jobb is írni. Kielégül lelki exhibicionizmusom is azzal, hogy közzéteszem ezeket, ugyanakkor nem fogja görcs a kezemet, hogy jajjistenem ezt már mégsem akarom nyíltan, jajj.

BG barátom ugyan azt kérte célozzam meg az Index népszerűségi listájának tetejét, de ez is egyfajta kényszer lenne, dehogy célzok meg bármit. Csak firkálgatok.