Régi graffiti felirat. Tegnap tetőzött bennem hasonló értelmetlen követelés, mert szombaton férjhez megyek, szűk 4 hónap múlva meg szülni fogok. A férjhezmenés még hagyján, de a terhesség kezd teher lenni, börtönbe zár. Kezd hátrányomra változni a testtartásom, a tűrőképességem, hasznavehetetlennek érzem magam, mert objektíven nem vagyok teljesen az, de a képességem arra, hogy úgy járjak-keljek-utazzam-dugjak-lássam el a háztartást-értelmes dolgokra használjam az agyam, ahogy eddig: elvesztek. Vajon visszaszerezhetők lesznek? Elkapott a szokásos aggodalom is, hogyan és mikor fogok dolgozni? Biztosan elég nekem az, hogy itthon legyek a gyerekkel? Jó anyuka leszek? Úristen tényleg anyuka leszek? Én?!
A "ki gondolta volna egy éve mindezt" most így csapódik le bennem, folyamatosan le vagyok maradva az életemből.
A "ki gondolta volna egy éve mindezt" most így csapódik le bennem, folyamatosan le vagyok maradva az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése