(Nyúlnak, az égi vadászmezőkre)
Fél háromra készültem el az ebéddel, mindenki egyszerre hívott, elprecsogtam az időt, aztán kiderült, hogy a sütő nem működik, így improvizáltam. A tepsibe bekészített karajokat kétfelé választottam, az egyik adag maradt simán gazdagon fűszerezett, a másikat pedig jól megszórtam még aszalt szilvával is, majd floydosan - akit Nyúl is imádott- nyakon öntöttem jóféle ágyaspálinkával. Jó lett, szerintem neki is ízlene, bár az én főzőtudományom nem közelíti meg az övét, a gyorsaságról, rutinról nem is beszélve. Nyúl ugyanis mesterszakács volt a szememben. Keserédesen nevettem magamban, a jobbára neten tartott kapcsolatunk egyik átka, hogy nem olyan régen Janiczky (egy időben jártak, erről ennyit) írt valami vicceset, és az első reakcióm az volt, hogy említsem Nyúlnak. Nem kiröhögni Janicot, hanem jól ismerve őt, vele nevetni. Sokat gondolok Gyöngyire, de nem szeretnék erről ide írni, a mai kivételes. Pláne utálná, ha éppen szilveszterkor szomorkodnék, így gondolatban nevetős arcát látom, éleselméjű, olykor csípős humorát hallgatom....
Nyúl Floyd-os szakácskönyve most hozzám került, én is sokat lapozgatom, és mindennap a fejemben van.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy felidézted őt ! :)
köszönöm, hogy köszönöd! :) Én még a tv-s sorozatait néztem egy időben.:) Mikor ő is jobblétre szenderült pár éve, Nyúllal cseteltünk, elkezdtük volna nagyon sajnálni, aztán arra jutottunk, hogy teljes élete volt, mit nyavalygunk itt, Floyd-nak sem tetszene! :) Drága Nyúl!
VálaszTörlésValó igaz... Floyd élvezte az életét, és stílusosan - mennyit vihogtunk ezen Nyúllal - egy fonott piknikkosárban temették el.
VálaszTörlésÉletében és halálában is tipikus Floyd... :)
Tökéletesen! :D
VálaszTörlés