Pár órával korábban a falon csattant Allen Carr Nikotinstop c. könyve, amit én már 19 évesen olvastam, de akkor sem segített. Számomra túl sok benne az ellentmondásos sablon panel, másképpen viszonyulok ehhez az egészhez. Mindazonáltal hasznos hogy megírta, ajánlom mindenkinek, azoknak is, akik nem dohányoznak.
Reggel korán, frissen ébredtem. A kávém mellé elszívtam a cigimet és nem éreztem semmiféle lelkiismeret furdalást. Energikusan sünöztem, mostam két szekérderéknyi ruhát, még kapáltam is gazt a kertben, miközben Papkó ki sem dugta az orrát (ahogy nem szokta, mióta radikális megvonáson van és éppen vagy ál-hipomán depis, vagy katatón.) A tegnapi kaja a hűtőben volt, gondoltam rá, hogy meg kellene főznöm hozzá újabb adag rizst, de feltételeztem, hogy erre Papkó is képes, a lábost kikészítettem. Rita alvásidejében én is kidőltem volna, hogy addig se gondoljak bagóra, de Papkó teljesen tehetetlen volt, basztatott, hogy hol a kaja (jézusom a férfiaknak Post it-et is kell ragasztani a hűtőben a szemük magasságában elhelyezett dobozokra?) és mire kikászálódtam, addigra bedurcizott, hogy nem kell neki rizs, menjek boltba zsömléért. Na itt ültem le gondolkozni, hogy a jóbüdöséletbe, lassan egy hónapja keményen dolgozom vele a radikális elvonásán. Tanítottam neki pánikoldó technikákat, mindennap meghallgattam, hogy éppen milyen rákban, szív,- és tüdőbajban, elmebajban, mindezek permutációiban szenved, biztattam, nyugtattam, bátorítottam, hagytam pihenni, közösen elemezgettük a cigizéshez való attitűdöket. Nem volt könnyű, de természetesen szívesen csináltam. Úgy gondoltam, hogy már készen áll, kicsit kifújhatom magam és én is elkezdhetem a magam harcát. Ugyanis amibe eddig belekóstoltam-némi nyáladzás, dühroham, hirtelen fellépő éhség egy szál után- az még semmi. Dühös lettem, úgy éreztem, hogy Papkó egy önző seggfej akinek mindegy, hogy én bagózom-e vagy sem, csak legyen kaja, rend, ne üvöltsön a gyerek. Veszekedtünk, felidegesített. Mielőtt rágyújtottam volna, olvastam bele A. Carr könyve végéből a "mit ne tegyünk" részbe és vágtam a falhoz, hogy aztán kirohanjak pöfékelni. 20 éves beidegződést kell semmissé tennem, az ég szerelmére! Természetesen nem adom fel ilyen könnyen azt, hogy megszabaduljak a bagótól, csak a saját módszereimet követem.
Tanulságom, hogy stressz, érzékenykedés mindig van. Ahogy sose lehet "jó/megfelelő" időben szülni, meghalni, költözni, úgy leszokni sem. Itt jönne a nősoviniszta szöveg, de .... ejjj, hagyjuk, a világért sem lennék férfi, ráadásul a mosógépem mos, nem az erdőbe kellett cammognom batyuba kötött ruhákkal a hátamon, sulykolni azokat egy patakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése