Amióta nem idegesítem magam ezzel a cigiről leszokósdival, azóta nem is érdekel. Dohányzom, de nem kényszerűen, nem érdekel mennyit, így nem sokat. Nagyon megváltoztatta a hozzááállásomat, hogy Attila már nem szívja, így nincs az, hogy "na akkor egy film után még ő kimegy, de akkor én is, holott már nem akartam, nem is esik jól, de együtt füstölni meg igen." Minden csak szokás. Pillanatok alatt hozzászoktam, hogy a Óváron nem gyújtok rá nehogy megbüntessenek, mert nem figyeltem, hogy van-e a közelemben buszmegálló, egészségügyi, akármilyen hely, intézmény, egyesület minek 50-200 méteres körzetében tilos rágyújtani, de itt J.-n is csak módjával teszem. Bírságolnak ugyanis, és ha megbüntetnének 50.000 Ft-ra, mert nem bírtam magammal, akkor valami borzasztó helyen kellene vezekelnem, hogy megmentsem Attilát a börtöntől, aki dühében agyoncsapna egy lapáttal.
Ká. nikotintapaszos módszerét abbahagytam, miután 10 mg-mmal túllőttem magam arra előtte-utána rábagózva. A vérnyomásom és pulzusom normális maradt, de szédültem, hányingerem volt és fostam. Azért nem egészen rosszak ezek a tapaszok, ha lesz egyszer munkahelyem és nagyon rá akarnék gyújtani, akkor majd "elszívok" egy 5 mg-ost, ami még éppen elég ahhoz, hogy kellemesen tartson.
nnna, minden okés?
VálaszTörlésa helyzet reménytelen, de nem szörnyű
VálaszTörlés