düh

Földönjáró reggel nem tudott dolgozni, minden ízülete fájt, pocsékul nézett ki. Nem hisztériás fajta, aki csak úgy ágynak esik, de most nagy csapás érte. Hiába volt jó fiú, elárulták a testvérei, a szülei, az otthona pedig megszűnt. Úgy bedühödtem az egész családjára, hogy ez a düh adott erőt, hogy én ne hagyjam el magam, most nekem kell erősnek lennem, máskor ő tartotta a frontot. Hagytam aludni, beültem Sünnel a traktorba, intézni a mindennapos dolgokat. (Tudjátok mi a vicces? Itt mindenki tud-érez mindent, az orvosunk még soha nem volt hajlandó felírni erős nyugtatót nekem, pláne nagy dózisban és a sors iróniája, hogy éppen most szó nélkül küldött receptet, de nem kellenek. Annyira fűt a düh, hogy lerázódott minden depresszív, szorongásos bénultságom.) Munka kell, pénz kell, ölök, szopok, mosogatok érte.