napi

(Elnézést kérek, ha nem válaszolok minden kommentre.)

Felhívtam a majdnem zéró némettudásommal Herr Akárkit, akit nem riasztott el mindez, de hosszú és érthetetlen bla-blablába kezdett arról, hogy mit vár el a keresendő titkárnőjétől. Udvariasan leállítottam. Máshova jelenleg nem közvetít, de hirdethetek az újságjában (afféle szuperinfo) ahova telemarketingelni kellene. Ezt is megköszöntem udvariasan. (Majd hülye leszek.)

Al., a 16 éves jelentkezett félénk iskolás hangon, csókolomozott, mire finoman felhorkantam. Lelkesen jönne tanulni, mert már márciusban vizsgáznia kellene. Huhh, én izgulok, hogy tudok-e segíteni neki. Szóval van egy ingyen tanítványom, és a neten kikeresett pár címem, mikre németül kellene CV-ket küldeni.

K. fiúbabát vár. Babonából nem írta meg senkinek (tavaly nyáron már elvetélt egyszer), de a férje feltett pár fotót FB-re. Már szép nagy hasa van, annyira, annyira örülök.

akkoris

Tegnap hajnali fél kettőkor rázuhant a fejem a "Mode und Kleidung" tanolvasmányra, pedig még vicces is volt. Nem haladtam úgy, ahogy terveztem. Rita hajnali egykor aludt el, miután későeste felébredt, és valószínűleg úgy döntött, hogy szombat este van, és buliidő. Rita eddig a legkeményebb állásom. Három műszakban sebészeten nővérkedni? Éjfélig túlórázni egy irodában a csapattal, mert megint határidő van és másnap hajnalban folytatni több napon keresztül? Ugyanmár! Kis kellemes séták egy szép tavaszi délutánon egy parkban.

Aztán reggeli kelés, takarítás, szüleim, öcsém látogatása. Felismerése annak, hogy kezdek vidékiesen és szegényen gondolkozni. Osztály- és világnézeti különbségek növekedése, még messzebbre való távolodás. Ennek némi cinikus fintorgással való tudomásulvétele kint cigizve a teraszon. Magunk miatt nem adhatom fel.

A nap mondata

"Borg érlelőkamrában kéne tartani a gyerekeket legalább 6 éves korukig." (Janiczky)

a nők csak a pénzt költik

Most, hogy tudom a melltartó méretemet, és azt is, hogy a vékony szivacsos nemcsak a kismellűeknek előnyös, hanem mindenkinek, mert nagyon szép ciciket csinál, melltartómániás lettem. Anyagi helyzetünkben csak a rajongásnak lehetne jogosultsága, de ebben tipikus nő vagyok. Felhajtottam vaterán egy akciós új párat, előtte lelevelezve az eladóval (nem érdekel ha "leesett a kamionról"), hogy nem kínai számozású. Eredetileg sötétlilát akartam, de a nő jelezte, hogy az sajnos sérült, és pink van helyette. Jó lesz az, jól áll, hordok ilyen színű pólót. Mindenféle színt akarok! A másik ugyanilyen, csak krémszínű. Tudjátok milyen boldogság ez terhesség meg szülés után?! Mire visszatornázza az ember lánya az eredeti méretét? Nagyon sokáig nem akarok látni egyetlen darab fehér, pamut, libido-lohasztó darabot sem a ruhatáramban!

F.-nél érdeklődtem, sértve érezné-e magát férji jogaiban ha ezt közzétenném, mert szerintem nem közönséges. Egy fürdőruhás kép is többet mutatna, (nem kell aggódni, sem az olvasóimat nem teszem ki ilyen sokknak, sem magamat annak az önszívatásnak, hogy a napiszaron kössek ki) valamint szabása miatt is ildomos.

Los, los!

Nnna két hét depresszió után már ideje volt felbukkanni a felszínre. Miután egyik nap hasogatott a fejem és kértem Földönjárót, hogy mérje meg a vérnyomásomat, mert most biztosan stroke előtt vagyok (magamnak nem merem mérni) rezignáltan tartotta elém a kijelzőt, ami 120/70 Hgmm-et mutatott. Ezekután felkávéztam magam, ami nálam euforikus-mániákus állapotot okoz és -8 fokban, ragyogó napsütésben, késéles tiszta levegőben elbicajoztam ide-meg oda. Aztán nem lett semmi bajom, sőt. 

Ma már csak -6 fok volt és a szél sem fújt, a nap ma is sütött. Isteni volt tekerni. Közben kinyomoztam egy címet, hogy itt és itt van egy Herr Akárki, aki közvetít Ausztriába munkaerőt. Felkávézva felkerestem. A feleségével beszéltem, annyi tűnt fel, hogy iszonyat jó nő, F.-től most tudtam meg, hogy az egyik Miss Hungary volt (mik vannak...?), de okos is.* A férje a saját üzletéhez magának is keres titkárnőt, ami még nem lenne gond, de telemarketingelni is kellene. Dialektusban, íkusan, nyomulósan, gyorsan ráérezve a másik hangulatára. Ehhez az én nyelvtudásom kevés, ezt meg is mondtam. Egyéb munka érdekel. Nem tudok részleteket, fel kell hívnom Herr B.-t, akivel nyilván németül fogok beszélni, hogy felmérje egyáltalán közvetíthet-e engem bárhova is? Úgy döntöttem, hogy hétvégén ráhajtok a németre, ismét felkávézom magam, és akkor hívom. Van egy előnyöm, amit már említettem, kiválóan utánzom bármely nyelv kiejtését, és ha egyszerű mondatokkal gyorsan, de még érthetően pörgetem a számat, akkor el tudom hitetni a másikkal, hogy  tudok azon a nyelven. Na los!

*Anyósom róla is rögtön közölte hány pasast falt fel, hehe. Amúgy okos lány azért is, mert gyönyörű szépségszalonja van itt, az üzlet jól megy, jómódú férj pipa, előzőtől feleségtartás pipa, és 30 felett már ez fontosabb, mint Bp.-n kiöregedett ex-királynőként bohóckodni. Van élet Bp.-n kívül is, csak pénz kell hozzá.

-

Most már rajta áll. A védőnőnél meghagytam neki a számomat, utóbbi nagyon örült, szerinte is túl okos ez a kislány ahhoz, hogy elkallódjon. Anyósom fél óra alatt kiderítette, hogy kik,  és mindazt, amit korábban leírtam ide törlöm is, mert csak újabb bizonyítékot adott arra, hogy  idősebb asszonyok (khhhmmm, szépen fogalmazok)  értesüléseiből köbgyököt kell vonni, majd  a kapott maradékról is kiderül, hogy legfeljebb annyi igaz belőle, miszerint XY 170 cm magas, és nem több. Nos ha a lány hív, akkor annak örülni fogok, ha nem, szomorú leszek, de senki életébe nem avatkozhatom bele.

érdekes találkozás

Ma védőnőnél voltunk rutin ellenőrzésen, meg alá kellett írnom papírokat, hogy engedélyezem a következő oltásokat. Képzeljétek a régiek mellett már térítésmentesen oltanak mumpsz, kanyaró, pneumococcus (elsősorban tüdőgyulladást okozó baci) és influenza ellen is. Ennek nagyon örülök. A bárányhimlő elleni pénzbe kerül, de a védőnő azt mondta, hogy ráérek még vele. Az a lényeg, hogy pubertás előtt kapja meg vagy mesterséges, vagy természetes úton, mert azután meddőségi problémákat okozhat, ahogyan a mumpsz is.

Közben megismerkedtem egy szimpatikus lánnyal, akinek szeretnék  legalább annyival segíteni, hogy odaadom neki a nálam már feleslegessé vált babaruhákat.  Később pedig jó lenne ha megbízna bennem, összebarátkoznánk, és akár korrepetálom is, hogy az érettségit mindenképpen tegye le, mert az már a 8 általánossal egyenlő. Okosnak tűnt, értelmesen beszélt.

Szívem csücskei a bajba jutott koravén, okos és deviáns kamaszok,  korai huszonévesek éppen azért, mert magam is olyan zavarodott voltam. Egyébként is szeretem ezt a korosztályt, ha velük beszélgetek, olvasom őket, akkor ismét megfiatalodom magam is, és jókedvem lesz tőlük. A fafejű időseket sosem kedveltem, nem véletlenül nem áll itt a kedvencek között egy kiégett, álokoskodó blogja sem. (Szóljon valaki, ha 45 felett érdemes olvasni akár egyet is, gyűjtöm a kivételeket.)

bálna biciklizik

Nem, még mindig csak oszlopdisznó, de így alliterált. Jó volt, bár majdnem lefagytam. Amennyiben holnapra lerobbanok, akkor a kondícióm pocsékabb, mint egy tiszavirágé a életének egyetlen, orgiázós napja végén. 

Ingleichennek vettem cipőket. Talán feleslegesen, mert mindegyiket leveszi. Azért kell a lakásban cipő, mert a zoknijait is leveszi, én meg abban bízom, hogy egyszer beleszeret egy cipőbe és nem akarja levenni folyton. A padló hideg. Ingleichen teljesen harcedzett, rezzenetlen képpel mászkál rajta, előttem meg alattomosan kialakuló vesebetegségek lebegnek, tehát hővédelem kell. A harisnyát nem tudja levenni, de akkor meg befülled a feneke és borzalmas piros kimaródások keletkeznek rajta. Így egyik nap zoknizom vele, másnapra megőrülök és visszakerül a harisnya. Anyósom szerint nyáron már el kell kezdeni biliztetni. Bevallom ezt a részt kihagynám, én egyből a WC-re ültetném (természetesen gyerek ülésszűkítővel), mert Sünt ismerve legfeljebb 3 percig ül majd a bilin, rosszabb esetben belekakál, majd sapkaként azt is felteszi a fejére, természetesen az ürülékkel együtt. Újabban sapkamániás, nem tudom ezt írtam-e már? Nemcsak sapkákat vesz fel, hanem kendőket, sálakat, kis horgolt terítőt is (anyósomnál), amiben úgy néz ki mint egy muszlim forradalmár. 

N.-el beszélgettem, kiakadtunk Em.-re. Olyanok vagyunk, mint az Elvált nők klubja. Jönnek-mennek a körtelefonok, levelek a hármas között. N.-é egyértelműen Bette Middler szerepe, bár N. gyönyörű, de temperamentumában ugyanaz, véletlenül még zsidó is. Em. abszolút Goldie Hawn, én pedig a Diane Keaton által megformált karakter vagyok (oszlopdisznódosva, ezt nem hagyhattam ki, hehe.) Hiányoznak élőben.

Sünt újabban az köti le, hogy kutyákról készült házivideókat nézünk a Youtube-on. Szerencsés vagyok, lehetnének Teletubbie-k is.

takarítás

Ma egész nap takarítottam, pakoltam, szelektáltam és még nem végeztem. Nem vagyok betegesen tisztaságmániás, akinek neurózisa állandó pucatolásban nyilvánul meg, de szeretem  a műtői sterilitást és rendet. Sosem érem utol magam. Ingleichen persze ehhez a folyamathoz aktívan hozzájárul. Az ágyunk alól-amit nem csak havonta kotrok ki- miket szedtem ki?! Hatszáz behurcolt játékot, üres flakont, zsepiket, papírgombócokat, ruháskosárból kicsent gyerekzoknikat (Ingleichen szép próbálkozás volt, de nem jött be) mindezeket por-tengerimalacokba tekeredve. Nem értem honnan jön ez a rengeteg por, főleg télen, de ugyanannyi van, mint bármelyik budapesti lakásban volt, amiben valaha is laktam. Nyáron még érthető, az ablakok nyitva, az utcánk murvás, elhúz egy autó, kész, máris megvan a retró western filmhangulat, nap égeti a kihaltnak tűnő falvat, berobog  a kulcsfigura lovas, mögötte kisebb portornádó kavarog, beterítve a leskelődő népek képét, házait.  

Tehát tisztaságmániás vagyok, de abból a fajtából, aki úgy takarít, ahogyan az a diák, aki egész félévben tesz az anyagra és a vizsga előtt 1-3 nappal próbálja a fejébe préselni az anyagot. Próbálok változni és kis adagokban törölgetni, söprögetni,  suvickolni, hogy állandóan csillogjon-villogjon minden. Köztes megoldásként takarítónőről álmodom. A takarítónő semmi egyebet nem csinál, mint felporszívóz és felmos, meg törölget, nem fog elpakolni utánunk, pedig az az igazi munka. Igenám! Csakhogy én szégyellném ha kuplerájos állapotokba lépne be, így kénytelen lennék folyamatosan rendet tartani. Ezért nem is volt soha takarítónőm. A kör bezárult. 

Ui.: Undorodom a mocskos, elhanyagolt emberektől és lakásoktól. Sokat töprengtem azon, hogy a masszív alkoholistáktól is azért viszolygok, mert egy idő után annyira csak az alkohol érdekli őket, hogy fel sem tűnik nekik, hogy pöcegödörben élnek. Aztán ha segítenél, még ők sértődnek meg, de ez a poszt nem erről szól.

önsajnálat

Azért szeretem ha megjön, mert egyrészt nem kell tartanom újabb gyermekáldástól, másrészt ilyenkor tudok sírni. És aki tud sírni, az örülni is. Felpörget és lenulláz. Nem tudom milyen lehet férfinak lenni, de emiatt biztosan szeretek nő lenni. Akkoris ha fáj, ha gusztustalan, drága a tampon, betét és a fájdalomcsillapító.

Miért sírok? Önsajnálatból. Valamiért az a köznorma szerint elítélendő, tabu, gyengeség, utálatos. Mivel leginkább az emberi lét is az, így nem egészen értem az önsajnálat teljes elutasításának logikáját. A teljesét, mert aki gyakran visszaél ezzel, ezenfelül tehetetlen, képtelen küzdeni, annak úgy is kell, de nem lehet, nem lehet mindent elfojtani és nem is szabad. Mégis egyedül szeretek lenni ilyenkor, a szomorúság egyfajta önsajnálat és vica verza is. Önző állapot, melyben előtör az ego. Ott nincs helye másiknak. Ennek ellentmond, hogy leírom, de mivel fizikailag senki nincs jelen, nem lát, (a család alszik) nem akar közhelyekkel vigasztalni, avagy döbbent arcot vágni, miután kifejtettem neki, hogy....a gondolatsor itt megszakad, sajnálom, tudom itt kezdődne az izgalmas rész, a tényleges válasz a miértre. A miértet korábban már kielemeztem olyan barátnőmmel, K.-val, aki megértette. Nem írom le neki ismét, mert én is utálom mikor valaki ugyanazon kérődzik. 

"***

Bánat tengerébe merült,
Szomorúságba torkig dőlt,
Új sebek miatt elrémült
Szívem, mert bánatja újult.

Kétséggé fordult reménye,
Homályba burult napfénye,
Mint az tengernek fövenye,
Oly sok s mély búja örvénye.

Bágyasztja a sok sóhajtás,
Kibül árad könnyhullatás,
Melyet követvén jajgatás,
Sebemnek igen fájdalmas.

Mint sebes szelek zúgási,
Tenger vize áradási,
Olyak, mint vizek folyási
Bánatimnak újulási.

***"

(Petrőczy Kata Szidónia, 1658 -1659 (?) – 1708.)

lassan bekattanok, ha

nem sikerül állást szereznem. Jól fizetőt. Már úgy érzem magam, mint a vv4 szereplői, az idegrendszerem kifeszült a bezártságtól, a várakozástól, a tehetetlenségtől. Értelmem hamarosan már egy retardáltéhoz csökken, de boldogtalan szerotoninhiányoséhoz, ami külön pech. Áááááááááá. Nem akartok nekem gyűjteni 30 milliót? Olyan újépítésű, 2. emeleti, 4 szobás, 95 nm 2-es, nagyon kellemes környéken levő lakást találtam 19,5 millióért Óváron, hogy álmomban azóta ott lakom.... Be kell rendezni, kell két rendes autó is, fel kell ruházkodnunk, el kell utaznunk nyaralni messzire, a hitelünket is vissza kell fizetni, azért kell 10 millióval több.

(Gondolkoztam azon, hogy utánozzam-e Zappot és nyissak-e én is fuckyou kategóriát, de aztán láttam, hogy már van shitfuck. Ez még nem az a kategória.)

Túrórudi alfaj-teszt, Guru

Huhhhhh! Ezt muszáj volt tesztelnem és nagy élvezetemet leltem elfogyasztásában. Az a ropogós tejcsoki burkolat, alatta a túróval, és a belsejéből kibuggyanó karamellel....mmmm.

még mindig Ingleichen

Miután belehemperedett a kifolyatott ásványvíz pocsolyába, így kiharcolt egy extra fürdést.  Pancsolásfüggő. Továbbra is szappannal fürdetem, de mivel az nagyon szárít, így miután nekem újabban beváltak a testvajak, neki is vettem egy kisgyerekeknek valót. Nagyon szereti ha bekenem vele, mert akkor rögtön bekaphatja a lábát, vagy könyökét, hogy leszopogassa róla. Ilyenkor gyorsan kell öltöztetni. Ha magamat kenem be, menekülök előle, mert jön utánam és még meztelenül pólókat válogatok, belémcsimpaszkodik, és a combjaimról nyalogatná le. A testápoló vaj biztosan nem szükséges a fejlődéséhez, csak nyalánkságnak ítélte. 

Olyan gyorsan fejlődik, hogy állandóan tudatosítanom kell, hogy mekkora. Mivel nem szoptattam, még mindig kap bifidus-os tápszert, de olyan fura, hogy a 12+-t (=tehát a 12 hónapos felettinek valót) kell már venni, mikor nemrégen még a 6+ is mérföldkőnek számított, vagy ruhavásárlásnál a csecsemőosztályról átkoslatni a gyerekruhákhoz. Magassága egy másfél-két évesének felel meg. Rögtön pánikba is estem, hogy nincsenek tavaszi ruhái, vateráztam egy csomagot, várom. (Egyre ritkábban veszek neki vadonatúj ruhát: teljesen értelmetlen, mikor alig használtan márkás darabokat akár már 250 Ft/db-tól ki lehet fogni, ellenben még egy-egy tesco-s gagyi nadrág, szoknya, póló 3-5.000 Ft!)  Azt is folyamatosan tudatosítanom kell, hogy mit tud és mit nem? Tud totyogni kint már a bakancsában is, jééé, akkor minek cipeljem kézben? Egyáltalán vegyek neki rendes, új sport babakocsit, vagy hülyeség, mert fél év múlva már rohangál majd és egyre messzebbre tipeghetünk? Hülyeség hát, nem veszek. Ha lesz pénzem, akkor a biciklimet javíttatom meg, és szereltetek rá baba gyerekülést.

Néha azzal mulattatja magát, hogy az egyik nagyobb szekrényhez áll háttal annak, és a fejét ütögeti bele. Nem tudom, hogy a dobolást élvezi-e,  vagy éppen csak unatkozik és így akarja felhívni erre a figyelmet. Utóbbira tippelve ilyenkor Marvinnak* hívom. Identitás-zavarokat ezzel nem  okozok, mert általában nem passzív. Ha nekünk kelnünk kell szerinte, akkor a papucsainkkal/nyitott tenyérrel/távirányítóval vág fejbe álmunkban. Rosszabb esetben felmászik és a fejünkre fekve hempereg azon.

*Galaxis útikalauz stopposoknak

Ingleichen egyre gyorsabban bontakozik ki

Sünikével megbeszéltem, hogy hagyjon kicsit blogolni. A tél őt jobban megviseli, éppen  megint -600 fok van, szállingózik a hó, nem mehetünk ki hosszabb időre a ciccekhez, vuvukhoz, meg egyáltalán a világba. A kutyák jobban érdeklik, vigyorogva utánozza a hangjukat. Lelkesanyuka erre vett neki kutyás matricákat, mikről kiderült, hogy szépek és igényes kivitelezésűek, csak éppen nem 15 hónaposokkal teszteltették őket. Nem is igazi matricák, csak kartonpapírok. 

A "vu-vu" állomány átkerült a szerencsétlen, agyonfurkált szekrényemre. Elcsúfítottuk tolózárakkal, mert mindig kipakolta belőlük a ruháit. Elégedetten szemléltük a második fúrás után, ami egyszerre zárja az ajtókat és fiókot is, hogy na, na most aztán kifogtunk rajta. Süni odasétált, rángatta kicsit, ráhibázott hogyan kell forgatni-tolni, és hoppsz, a szekrény ismét a kezében volt. :D

A mesék nem érdeklik, de az asszociációs játékok igen. Egy rajzos könyv alapján előbb azonosítottuk, hogy mi az asztal, szék, alma stb., majd rá kellett mutatnia a képre, hogy melyik az? Többször ismételtem, 100 pontból 100 pontot kapott. Akkor elgondolkodtam, hogy tejóég, talán lemaradtam, talán  már komolyabb feladatok kellenének..? Olvasom a netes szakirodalmat, elég szegényes. Érdekes, hogy beszélni még mindig ewok nyelven hajlandó, mi még mindig "Tá"-k vagyunk, (most már én is) de tegnap szóltam neki, hogy kapcsolja be a tévét (amit előzőleg kinyomott) anélkül, hogy bármilyen mozdulatot tettem volna, mire ment és nagy szusztatva nyomkodni kezdte a gombot. 

Kicsit TV függő lett, ha súlyosbodik a helyzet, akkor megkezdjük az elvonást. Egyelőre nem vészes. Néha célzottan azzal mászik fel és ül be az ágyunk közepére,  hogy megkeresve a távirányítót várja az adást. (Még ügyetlen, kezelni nem tudja.) Némelyik rajzfilm nagyon leköti, még mások nem. A reklámokért és zenékért odáig van. (Most itt türelmetlenkedik, úgy érzi lejárt a blogolásra szánt idő, miután a háttérben zajló akciója, hogy egy ásványvizes üveget megszerezve a poliuretán szőnyegre locsolta azt kevés figyelemmel járt.)

Alapvetően még mindig műszaki érdeklődésű, a sünén kívül a többi plüssállat továbbra is hidegen hagyja. Azok a tárgyak érdeklik, amiket szét lehet szerelni. Ó, és a ruhák! :D El-elcsen egy-egy darabot, magára tekeri, majd rohan a tükör elé és illegeti magát bennük. A sapkákat, amiket annyira utált, most már önként veszi fel, ellenőrzi magát a tükörben, majd odébb totyog. Igyekszünk nem agyonimádni, ami nehéz. :) (Mennem kell, már a ruhaszárítót támadja.)

*Csak azt tudnám, mások hogyan tudnak tanulni, otthon dolgozni gyerek mellett nappal...? Itt csak éjszaka van nyugalom, addigra persze elmém már egy béka értelmi színvonalát sem éri el.

hmm...

Az előzőhöz röviden: a 10%-os "anyagveszteséggel" nem értek egyet. Tegnap nagyon örültem, hogy vv4 Béci nyert. Válogatott "mintacigány"? Bocs mégsem, mert tetkós és fiatalkori bűnbanda vezére volt, a húga meg pornózott? Ja, hogy az anyja fehér? Meg az RTL úgyis manipulál? Nem érdekel. 80 napig senki nem játszhatja meg magát, és ez a fiú megítélésem szerint tökéletesen normálisan él, és gondolkodik. Merthogy esze is van, a furcsa, lassú artikulációja, szótlansága miatt kezdetben én is retardáltnak ítéltem, később szégyenkeztem magamban.

Békében a polgárőrségek, gárdák, betyáralakulatok és egyebek mindig kétélű fegyverek: potenciális kirobbantói lehetnek polgárháborúknak, és minden belső harc az adott országot gyengíti. Lásd Egyiptomot, jelenleg az köti le haderejüket, hogy a belső rendjüket visszaállítsák. Lásd a többi, többé-kevésbé nyugatosított észak-afrikai arab államot: forrongások mindenütt. Nem látok a színfalak mögé, nem tudom ki, vagy kik az igazi bábjátékosok. Annyit tudok, hogy egyszer minden birodalomnak vége szakad, és Európa hanyatlása már a XX. század elején megkezdődött. Egy ideje már az USA-é is. Abban is biztos vagyok, hogy jó eséllyel közeledik egy harmadik világháború. Akkor majd lehet választanunk, hogy helyben sáncolva el magunkat cselezzük ki a halált, a frontra menjünk (ki ellen és kikért....? Az nálunk Magyarországon modernkori hagyomány, hogy mindig a legrosszabb főkolomposhoz csatlakozunk) vagy csámborogjunk ide-oda a nyugati kultúra romjai között mint a patkányok, úgy  próbálva kikerülgetni a halált.

Mikor? Talán harminc év múlva, talán már csak tíz. Az okok ugyanazok lesznek mint mindig: földszerzés, az azokon és azokban található erdők, mezők, édesvizek, halak, vadak, és ásványi anyagok miatt. 

Szomorú vagyok, mert ilyen az ember, éppen ezért nem vagyok pacifista, hiszen az ember vegyes táplálkozású ragadozó. Akár a természet, akár istenek vagy ufók babráltak majom őseinkkel, alaposan elcseszték. Teljesen mindegy már, magunk vagyunk a Földön, egyre nagyobb problémákkal szembesülve.

ne csak kedves arcaim legyenek fenn

Miért? Csak úgy. Mégsem lett anno-kiszeltündés a szemöldököm, ezért valójában elégedett vagyok és mosolygok, de az utóbbi években majdnem minden képemen ezt teszem, egy kis változatosság nem árt.

sértődött

mérges

morc 

ez már inkább gyűlölködő

2011.01.10. Hiánypótló prezentáció Walaki kommentjéhez. :D

beszámoló

Nos, az életünk zajlik, de előbb-utóbb mindenen tudunk nevetni és ez jó. Néha valamelyikünk külső sztressz hatására kiborul, de szerencsére szinkronban ritkán fordul elő ilyen. Lehiggadást követően megbeszéljük, majd mint említettem nevetünk, és vicceket gyártunk az adott kiborulás okáról. Így elég jól el lehet lenni: nézz mindent a fonákjáról, sőt menj el addig, hogy nézd az életet a halál felől, majd fordulj el onnan, a Thanatos kisül és eláraszt az Eros! Utóbbin szimplán életösztönt értek, és nem kívánok belegabalyodni a freudi terminológiába és teoretikába. 

 

Tegnap felhívott két jó barátom, nagyon jó volt velük beszélgetni. Azoknak is megvan a maguk baja, ahogy mindenkinek, kicsit nyavalyogtunk is, de már  egy-egy ilyen hívás is annyi erőt tud adni. Éppen hajat és szemöldököt festek, a szemöldöknél tutira akartam  menni, kissé anno-kiszeltündés lett. Kissé, hiszen nem rendelkezem olyan burjánzó szemöldök szőrzettel mint alapvetően ő, elég volt, hogy a festék megfogta a bőrömet is. Majd egy-két nap múlva lekopik arról, nem ez az első eset.

L'Immortel

Tegnap későeste néztem meg másodszorra. A franciák talán ma is tudnak valamit. Talán még úgy polgárok, ahogy Márai látta őket, természetesen, nem gondolkodva ezen. Intellektualitás és mocsok, józan káosz, emberhez mért terek. El kellene menni oda is körülnézni, és megtanulni ezt a lenyűgöző nyelvet.

Liberta

Számomra ez azt juttatja eszembe, hogy önnön szabadságomért erősnek kell maradnom. Annak is érzem magam, főképpen miközben hallgatom. Ugyanis most várakozni kell és az a legnehezebb. Önnön szabadságom nem önzőség, lelki megingathatatlanságomat értem alatta, melynek a velem élők csak hasznát veszik. (Persze eszembe jut az is, hogy Tarantino ezt a zenét választotta ahhoz a részhez, mikor Uma Thurman-t élve eltemetik a Kill Bill 2-ben, ő pedig kitör a koporsóból, majd a sírból. Az egyik kedvenc jelenetem.)

az anonim blogolás rákfenéje

Elindít az ember egy újabb blogot, miben közzé akarja tenni bensőbb gondolatait,  ám, hogy ne kelljen szégyenkeznie, magyarázkodnia, megfogadja, hogy elsőként is teljesen új nevet választ. Profilképet nem rak fel, profilt nem tölt ki, android keresőt, egyebet letilt. Aztán olvassák, optimális esetben egyre többen. Hízelgő ez, hiába, hízelgő, fel is oldja a keresőket. Kommentelik. Válaszol nekik. Új emberekkel alakul ki valamiféle nexusa. Feltesz egy nevet. Majd képet hozzá. Majd megjelenít a blogban is képeket, és innentől kezdve már nem anonim. Van neve, van arca. Mérlegelni kezd kik olvashatják, milyen újabb konfliktusokat szül egy-egy bejegyzése? Végül vállat von és vállalja a felelősséget ha már annyira lelki exhibicionista. Zárásként még az adatlapját is kitölti, bár az inkább egy rossz vicc, ezért a horoszkóp megjelenítését már nem engedi, valami kis tartása azért legyen még. 

Egyébként ikrek vagy bika, mert hajdanán, mikor az asztronómia és asztrológia még párban jártak,  az akkor  látható bolygókhoz és azok állásaihoz alakították ki a 12 jegyet, csakhát eppur si muove az univerzummal együtt, pláne a Plútóról sem volt tudomásuk. 

a majdnem bejegyzés

Majdnem született egy shitfuck kategóriájú bejegyzés, bürokráciával kapcsolatos, de mire leírnám, magam is a billentyűzetre aludnék, hogy holnap élőben újra ne hagyjon unatkozni az élet. Kösz élet, komolyan kösz, önmagamhoz képest átmentem vv4évikébe, anyáztam a rendszerre, nahát tudjátok milyen jó kikiabálni a dühöt? Mindenkitől lehet tanulni valamit,  ellenszenves elmebetegektől is, nem szégyen. Ezzel be is vallottam, hogy nézem a műsort. És? Vigyorgok.