Ma egész nap takarítottam, pakoltam, szelektáltam és még nem végeztem. Nem vagyok betegesen tisztaságmániás, akinek neurózisa állandó pucatolásban nyilvánul meg, de szeretem a műtői sterilitást és rendet. Sosem érem utol magam. Ingleichen persze ehhez a folyamathoz aktívan hozzájárul. Az ágyunk alól-amit nem csak havonta kotrok ki- miket szedtem ki?! Hatszáz behurcolt játékot, üres flakont, zsepiket, papírgombócokat, ruháskosárból kicsent gyerekzoknikat (Ingleichen szép próbálkozás volt, de nem jött be) mindezeket por-tengerimalacokba tekeredve. Nem értem honnan jön ez a rengeteg por, főleg télen, de ugyanannyi van, mint bármelyik budapesti lakásban volt, amiben valaha is laktam. Nyáron még érthető, az ablakok nyitva, az utcánk murvás, elhúz egy autó, kész, máris megvan a retró western filmhangulat, nap égeti a kihaltnak tűnő falvat, berobog a kulcsfigura lovas, mögötte kisebb portornádó kavarog, beterítve a leskelődő népek képét, házait.
Tehát tisztaságmániás vagyok, de abból a fajtából, aki úgy takarít, ahogyan az a diák, aki egész félévben tesz az anyagra és a vizsga előtt 1-3 nappal próbálja a fejébe préselni az anyagot. Próbálok változni és kis adagokban törölgetni, söprögetni, suvickolni, hogy állandóan csillogjon-villogjon minden. Köztes megoldásként takarítónőről álmodom. A takarítónő semmi egyebet nem csinál, mint felporszívóz és felmos, meg törölget, nem fog elpakolni utánunk, pedig az az igazi munka. Igenám! Csakhogy én szégyellném ha kuplerájos állapotokba lépne be, így kénytelen lennék folyamatosan rendet tartani. Ezért nem is volt soha takarítónőm. A kör bezárult.
Ui.: Undorodom a mocskos, elhanyagolt emberektől és lakásoktól. Sokat töprengtem azon, hogy a masszív alkoholistáktól is azért viszolygok, mert egy idő után annyira csak az alkohol érdekli őket, hogy fel sem tűnik nekik, hogy pöcegödörben élnek. Aztán ha segítenél, még ők sértődnek meg, de ez a poszt nem erről szól.
Ha unod a takarítást, akkor gondolj a tiszta lakásra! Én úgy tartok rendet, hogy eleve nem csinálok rendetlenséget. :)
VálaszTörlés(Remélem, hogy a megjegyzések olvasásában is olyan szorgalmas vagy, mint a takarításban, mert az összes februári bejegyzésedet újraolvastam, és régiekhez is hozzászóltam. A sírásos megjegyzést nem sértésnek és nem kioktatásnak szántam, nem volt gonosz szándékom, de nekem ez a véleményem a lelki problémákról. Cselekvéssel minden megoldható. Teljesen szükségtelen a sírás, a pszichológia és a pszichiátria. Utóbbi kettő még káros is. A sírás csak zavar és gyengít téged és másokat.)
VálaszTörlésNem is vettem kioktatónak, ismerlek már annyira.:)
VálaszTörlésTényekről beszélünk nem? De.:)