Még tegnap Sünnek vettünk két új pár cipőt, hogy véletlenül se maradjon a beosztott pénzünkből bagóra. A. reggel eleve csak akkor viselhető el, ha nem szólok hozzá. Ma zizgett, nem értette, hogyha egyszer nyári meleg van, akkor miért nem megyünk családi kóborlásra, én meg dühöngtem, hogy mennyire gyűlölök főzni, úgy éreztem semmire nincs erőm, el akarok szökni vagy elájulni és három napig önkívületben lenni. Aztán felhívtam K.-t, akinek ma van a szülinapja és megnyugtatott, hogy ugyanilyen helyzetben van, csak panelben, igaz csak 3 hónapos kölekkel. Mellesleg Budapesten, egy szót ne is szóljon!
Mindegy, azért lehiggasztott, röhögtem, fogtam Sünt, elmentünk egy hülye fej salátáért az egyetlen városi nyitvatartású helyi boltba, mert én megeszem a tojásos nokedlit anélkül is, de A. nem. Megcsináltam, aztán A. csak csipegetett belőle és közölte, hogy ez nem jó. Kérdeztem milyen a jó? Amin alig van tojás, mert utálja a rántottát. A fejére borítom legközelebb! Nevettünk és nyöszörgött tovább, hogy alultáplált és éhes. Szegénykém. A tojásban minden alapvető tápanyag benne van, tésztával együtt pedig igazi kalóriabomba. Amit majd nekem, a dagadtnak kell megennem, mert ételt nem dobok ki. (Sünbe is belediktálok még azért egy adagot, tőle kérdeztem, hogy finom? Kis cérnahangján mondta, hogy iiigeee és bólogatott széles mosollyal.) Meg mennyi cigim van még, mert direkt őt kínzom. Ááááá, mondtam, hogy nem jó, ha nem vagyunk szinkronban, én még csak szokogatok, ő meg radikálisan abbahagyta, de minek jön ki a teraszra ameddig nekem még van? Mazochista! Huhhh, és majd amikor már nekem sem lesz egy szálam sem? :D
Sünike most kért újabb adagot, most vagy nagyon éhes vagy szerinte is finom a tojásos nokedlim.
VálaszTörlés