2011. október 21., péntek

a szépségért meg kell szenvedni

Ma 12 percet töltöttem az UV-kemencében, láthatóan kezd pigmentálódni a bőröm. (A fotósoppos előrebarnított szar képet töröltem.) A hajam szőkül. Még pár hét, és egészen olyan átlagos, kelet-európai magyar maca leszek, amilyenekkel tele van a box. Tegnap ellenőriztem a húspiacot, rémes. Minek pucsítanak a csajok, akik tartós kapcsolatot keresnek? Meg a vénkurvák mér' írják ki, hogy 33 évesek? Ironizáltam, én sosem leszek sem díva, sem plázacica (ebből a korból már ki is nőttem), sem ordítóan műnő. Abból nem nőttem ki, hogy ne hordjak bakancsot, meg vicces sálakat és ne járjak hátizsákkal. Pár napja próbáltam gyöngyöt is fűzni, hogy majd ééén csinálok magamnak nyakláncot, de valami kibaszott keservesen ment, a kis üvegbogyók szétgurultak, megvakultam, mire 15 darabbal beletaláltam a damilszálba. Rá kell jönnöm a trükkjére, vagy faszba a damillal, fogok tűt, vastag cérnát és a kis szemetek nem ugrándoznak szerteszét.
 
Éhes vagyok, de a felüléseknek és kalóriamegvonásnak köszönhetően jelentősen apadt a hájam. Ilyen egyszerű fogyni, jé? A kalóriamegvonás miatt zizgősebb vagyok, alvásproblémáim vannak, remélem, hogy ez átmeneti. Új nadrágok, felsők kellenének, kisebbek. Munkát kellene találnom, hogy legyen pénzem ezekre is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése