2012. május 5., szombat

rothadt mocskos bagó

Kis bukás, az előbb pöfékeltem el egyet. Kis bukás, mert nem akarom azt érezni, hogy "kész, nekem nem megy". Ma jött el az a nap, mikor úgy döntöttem elkezdem, de igazán. Kidobáltam a titkos cigitartalékokat. Jó, nem mindet, de a nagyon kéznél levőket és nyilvántartottakat igen. A vérnyomásom leesett 100/55-re, a pulzusom 58-ra. A.-t kértem meg, hogy főzzön kávét. Kitántorogtam, felhajtottam egy egész kannával, majd odaültem az asztalhoz a kajához vagdalni az összetevőket. Közben kértem, hogy ne nézzen hülyének, hagy pofázzak mint egy tévés főző műsorvezető, mert csak így tudok koncentrálni. A lecsós szeletem a végén inkább valami thai kaja lett, de egész jó. Igaz, nem bírtam megenni, mert tudtam, hogy utána nem gyújthatok rá. Nyáladzani kezdtem. Attila azt tanácsolta igyak vizet, neki az segített, amúgy ő hetekig nyáladzott, ez "szokványos", ahogy a 15.000 leszoktatós fórumon, blogon, orvosi cikkekben olvasta. Eltelt pár óra. Vérnyomás kontroll, 120/70, P: 80. Pszichésen enyhébb dühroham. Nem tudtam tévézni, olvasni, üvölteni szerettem volna. Vad mosogatásba, konyharészleg takarításba kezdtem. Kicsit jobb lett. Mocskosnak érzem magam jó ideje, kívül, belül. Aztán az előbb rágyújtottam. Fáj a fejem, hányingerem van, már utálom ezt a szart. Az vigasztal, hogy az én gyerekem, és a tieitek már egy olyan világban nőnek fel, ahol nem lesz menő dolog bagózni, nem lesz ennek egy pozitív kultusza.

4 megjegyzés:

  1. valószínűleg már említettem, meg mások is mondták,
    ha három órát kibírsz, akkor az egy háromórás győzelem. nem pedig kis bukás.

    leszokni kurva nehéz, ennyi.

    (én úgy csináltam, hogy kijelöltem belátható időn belül egy célt, hogy majd akkor cigizek. mikor oda elértem, akkor gratuláltam magamnak, majd elmagyaráztam, hogy ez tökjó, ezt most kibírom hogy ne szívjam el, és kijelötem a kovetkező időpontot, ahol ha akarok és muszáj rágyújthatok. nem is akarok leszokni, csak ritkítani muszáj, ezt mantráztam kábé. aztán a kijelölt időszakokat mindig egy picit nyújtottam. most ott állok, hogy amikor akarok, akkor majd rágyújthatok, de csak majd, ha nagyon megérné. ) ügyes vagy.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! :) Pontosan emlékszem minden szavadra, amiket írtál, sokszor eszembe jutnak és rengeteget segítenek.

    Egyúttal Mollynak is válaszolok: megnéztem pár videót, ezt a fajta kampányt nevezik ugye "sokkterápiának". Nem vagyok híve, mert csak időszakos "csodákat" ér el. Az átlag megijed, félelmében csökkenti, majd mikor kezdi felejteni a traumát újból szívja tovább. Jómagam sajátkezűleg ápoltam lerothadt kezű,-lábú, amputált, gégecsöves stb. bagózástól ronccsá vált betegeket és SOHA nem vonatkoztattam magamra. Fiatal voltam és egészséges, csak sajnáltam őket, meg a vállamat vonogattam azzal, hogy "én nem vagyok ennyire függő, időben ki fogok szállni, különbenis felfújják ezt az egész bagózás-öl hisztériát.". A tolószékben ülő, kézcsonkjaik közé cigit szorítókra csak legyintettem, hogy hibbantak, ez van.Véleményem most sem változott, sőt fel is mentem őket. Elérték az élőhalott állapotot, ez a drog az egyetlen "örömük", akkor már szívják.

    Szóval a sokkterápia kétélű, de kampányok, szigorítások kellenek, mert mi, bagósok gyarlók vagyunk. Tudtad, hogy sok dohányos szerte a világon titkon szeretné ha államilag betiltanák a cigi árusítást? Ezzel ugyanis megadnák neki a kezdő lökést...Hogyne, hőbörögne, a mellét döngetné, tojásokkal dobálná a politikusokat, de titokban örülne is, hogy vége. Ez az én elveimmel is ellenkezik, egyrészt mert hagy döntsem el én, hogy szívom-e ezt a szart, másrészt' ez tipikus drogos hozzáállás, a minél olcsóbban ússzam meg, hát nem tehettem semmit, mert így alakult, de amúgy én kemény rokker-alter vagyok, szívnám bocs, csak ugye nem lehet már. Ezt a hozzáállást tehát csak érdekes pszicho-szociológiai (van ilyen szó?) jelenségként említem meg.

    VálaszTörlés
  3. én is azt gondolom, hogy ez pont annyira hatástalan, mint a "veled is megtörténhet" antiAIDS kampányok. SENKI nem hiszi el, hogy vele is megtörténhet, különben is, amit a tévében mutatnak, az elve nem valós;) - nem tudom különben, hogy mi hatásos, a tiltások inkább növelni szokták a tiltott dolog élvezőinek számát, de persze értem, amit mondasz...mondjuk bevallom, ezt a leszokás-mizériát csak azzal tudom összehasonlítani (illetve csak így tudom átérezni, sose cigiztem), amikor esténként mocskosul éhes vagyok és a szar fogyókúra miatt nem ehetek.

    VálaszTörlés
  4. Igen, ez hasonló. Lehet mantrázgatni, hogy "nincs szüksége a testemnek a cukrokra, zsírokra, amikkel tele vannak azok a finom kaják, amiket felfalnék mint egy állat" és ez segíthet. A legjobban azonban a tükör, a pasid, a barátnőid, a kisebb számú ruhák motiválnak.

    Cigi nélkül csak jobb, mert aztán ugyanúgy fogyókúrázni kell meg edzeni, de legalább van hozzá tüdőkapacitásod, meg a szíved sem nyiffan ki. Állítólag az ember tele lesz energiával, nagyon várom már ezt.(Kisördög: hogy legyen tüdőkapacitásom lefogyni.)

    VálaszTörlés