beszámoló

Nos, az életünk zajlik, de előbb-utóbb mindenen tudunk nevetni és ez jó. Néha valamelyikünk külső sztressz hatására kiborul, de szerencsére szinkronban ritkán fordul elő ilyen. Lehiggadást követően megbeszéljük, majd mint említettem nevetünk, és vicceket gyártunk az adott kiborulás okáról. Így elég jól el lehet lenni: nézz mindent a fonákjáról, sőt menj el addig, hogy nézd az életet a halál felől, majd fordulj el onnan, a Thanatos kisül és eláraszt az Eros! Utóbbin szimplán életösztönt értek, és nem kívánok belegabalyodni a freudi terminológiába és teoretikába. 

 

Tegnap felhívott két jó barátom, nagyon jó volt velük beszélgetni. Azoknak is megvan a maguk baja, ahogy mindenkinek, kicsit nyavalyogtunk is, de már  egy-egy ilyen hívás is annyi erőt tud adni. Éppen hajat és szemöldököt festek, a szemöldöknél tutira akartam  menni, kissé anno-kiszeltündés lett. Kissé, hiszen nem rendelkezem olyan burjánzó szemöldök szőrzettel mint alapvetően ő, elég volt, hogy a festék megfogta a bőrömet is. Majd egy-két nap múlva lekopik arról, nem ez az első eset.