Ingleichen egyre gyorsabban bontakozik ki

Sünikével megbeszéltem, hogy hagyjon kicsit blogolni. A tél őt jobban megviseli, éppen  megint -600 fok van, szállingózik a hó, nem mehetünk ki hosszabb időre a ciccekhez, vuvukhoz, meg egyáltalán a világba. A kutyák jobban érdeklik, vigyorogva utánozza a hangjukat. Lelkesanyuka erre vett neki kutyás matricákat, mikről kiderült, hogy szépek és igényes kivitelezésűek, csak éppen nem 15 hónaposokkal teszteltették őket. Nem is igazi matricák, csak kartonpapírok. 

A "vu-vu" állomány átkerült a szerencsétlen, agyonfurkált szekrényemre. Elcsúfítottuk tolózárakkal, mert mindig kipakolta belőlük a ruháit. Elégedetten szemléltük a második fúrás után, ami egyszerre zárja az ajtókat és fiókot is, hogy na, na most aztán kifogtunk rajta. Süni odasétált, rángatta kicsit, ráhibázott hogyan kell forgatni-tolni, és hoppsz, a szekrény ismét a kezében volt. :D

A mesék nem érdeklik, de az asszociációs játékok igen. Egy rajzos könyv alapján előbb azonosítottuk, hogy mi az asztal, szék, alma stb., majd rá kellett mutatnia a képre, hogy melyik az? Többször ismételtem, 100 pontból 100 pontot kapott. Akkor elgondolkodtam, hogy tejóég, talán lemaradtam, talán  már komolyabb feladatok kellenének..? Olvasom a netes szakirodalmat, elég szegényes. Érdekes, hogy beszélni még mindig ewok nyelven hajlandó, mi még mindig "Tá"-k vagyunk, (most már én is) de tegnap szóltam neki, hogy kapcsolja be a tévét (amit előzőleg kinyomott) anélkül, hogy bármilyen mozdulatot tettem volna, mire ment és nagy szusztatva nyomkodni kezdte a gombot. 

Kicsit TV függő lett, ha súlyosbodik a helyzet, akkor megkezdjük az elvonást. Egyelőre nem vészes. Néha célzottan azzal mászik fel és ül be az ágyunk közepére,  hogy megkeresve a távirányítót várja az adást. (Még ügyetlen, kezelni nem tudja.) Némelyik rajzfilm nagyon leköti, még mások nem. A reklámokért és zenékért odáig van. (Most itt türelmetlenkedik, úgy érzi lejárt a blogolásra szánt idő, miután a háttérben zajló akciója, hogy egy ásványvizes üveget megszerezve a poliuretán szőnyegre locsolta azt kevés figyelemmel járt.)

Alapvetően még mindig műszaki érdeklődésű, a sünén kívül a többi plüssállat továbbra is hidegen hagyja. Azok a tárgyak érdeklik, amiket szét lehet szerelni. Ó, és a ruhák! :D El-elcsen egy-egy darabot, magára tekeri, majd rohan a tükör elé és illegeti magát bennük. A sapkákat, amiket annyira utált, most már önként veszi fel, ellenőrzi magát a tükörben, majd odébb totyog. Igyekszünk nem agyonimádni, ami nehéz. :) (Mennem kell, már a ruhaszárítót támadja.)

*Csak azt tudnám, mások hogyan tudnak tanulni, otthon dolgozni gyerek mellett nappal...? Itt csak éjszaka van nyugalom, addigra persze elmém már egy béka értelmi színvonalát sem éri el.