Babát vár. Életében először érezte úgy, hogy olyan férfival találkozott, akivel családot szeretne. Nagyon vágyott erre, mert a pasi (jó egy éve jöttek össze) is ezt szerette volna eleinte. Sikerült, terhes, mire a pasi, aki amúgy 55 (zágson, N.-nek van egy kis apakomplexusa, az idősebb férfiakhoz vonzódik, az ő apja is jóval idősebb volt az anyjánál) visszacuccolt az ex-családjához. Szereti Nórát, csak a gyereket nem akarja és állandóan propagál ellene, én meg már nem tudom mit tanácsoljak. Egyrészt' nem érzem úgy, hogy a gyerek attól, hogy nincs mellette veleélős apuka nagyon hendikeppes helyzetből indulna, N. anyja is aktívan támogatja még bármiben. Aztán meg gyerekkel nem fogan meg mindennap az ember, most van pont abban a korban, mikor megszüli, aztán 3 év, még csak 36 lesz, addigra a kisgyerek már okos ovissá nő, ő azalatt szépen visszaszerzi az alakját és még előtte a világ, abban pedig újabb szerelmek. Ellenben, ha 55 éves most lebeszéli és vele marad mondjuk még 5-6 évig, aztán végleg megvénül, akkor mi lesz N.-el? Talán lemarad arról, hogy megtapasztalja milyen anyukának lenni, pedig jó anyuka lenne, ebben biztos vagyok. Ejj, nehéz dolgok ezek. Sokat beszéltünk, sírt, sírtam, mert fájt, hogy szomorú és geci az élet. Ilyenkor nagyon pocsék messze lenni attól a kevés embertől, akiket nagyon szeretek és még Bp.-n laknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése