Megfogadtam, hogy ettől kezdve nem írok "és akkor ma az történt velem, hogy" típusú blogot, mert mindenhonnan ez ömlik, együgyűen, pocsékul írva mindenki kényszeresen közvetíteni akarja a saját kis élete baromságait, hátha akkor észreveszik, hátha akkor különlegesebb lesz, szeretetet, megértést, odafigyelést kap- a fenéket. Halálunalmas az ilyen. Mégsem megy, hogy ne kaparásszak én is efféléket.
Bőszen gyakorlok 2 napja egy olyan meditációt (végre találtam egy számomra szimpatikusat és használhatót) ami segít egyensúlyba hozni énem rossz és jó oldalát. A jó és a rossz fogalma a nyugati egyszerűsítése a jin-jangnak, a női és férfierőnek, mely a taoizmus szerint egyensúlyban kell, hogy legyenek, de alapvetően nem tesz olyan különbséget jó és rossz között, mint mi. Engem, pláne mint nőt, feltételezem sokakkal együtt, a szokáskereszténységben arra neveltek, hogy nyomjam el az énem rossz oldalát és csakis jó legyek. illedelmes, kedves, szolgálatkész és erényes. Ez helytelen. Nem arról beszélek, hogy valakinek a negatív személyiségvonásait -agresszivitás, falánkság, önzőség, düh....az egyszerűség kedvéért nyugodtan idevehetjük a tíz főbűnt - szabadon kell ereszteni, nem. Fel kell tárni melyek a pozitív értéket hordozók és harmóniába hozni azokat a negatív értékekkel. Abba, hogy mi jó és mi rossz nem megyek bele, maradjunk a mi kultúrkörünkön belül és tudjuk a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése