2010. szeptember 29., szerda

minden megoldódik magától

Elkezdtem foglalkozni a taoista filozófiával. Egyelőre nem írok róla hosszabban. A nyugati, sebességre, állandó versenyre és szigorú önfegyelemmel elért munkára szocializálódott individualista énem tiltakozik a "hagyd, hogy történjenek veled a dolgok, karmád meg van írva" ellen.

Azonban a tao nemcsak ennyi. Eredetileg filozófiai iskola volt (ez máris szimpatikus, hogy nem vallás) később a közemberekhez eljutva azok csináltak belőle vallást hosszú évszázadok alatt.

Van egy érdekes eszméjük, ami nagyon megtetszett, ez a wu-wei, mely egy paradoxon, a "nemcselekvő cselekvés". Ebben az ego egyrészt elsődleges szerepet kap, az ebben elmélyedő passzívan szemlélve fogadja be a világból érkező benyomásokat, másrészt az ego eltűnik, mert mindez nem zárja ki azt, hogy az egyed közben ne menjen ki kapálni a rizsföldekre, teljesen alárendelve saját vágyait a közösség építésének.

A wu-wei gyakorlása így a belső szabadságot is megtartva segít a környezetünkkel együtt, és nem azzal szemben haladni, tehát egyszerre erősítve mind az egyént, mind a társadalmat.

Szóval minden megoldódik valahogy. Azt valóban nem tudtam befolyásolni, hogy ebben a pénzszegény világban összegyűljön elég ember az intenzív német tanfolyamon való részvételre, de megtörtént, hétfőtől kezdhetek, jihhá.
Át kellene menni atomkeménybe, és előtte hajnalban futni egy órát a közelében levő konditeremben, ahol megtanítanak a helyes technikára meg kérésemre odabilincselnek a fogantyúkhoz is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése