2010. szeptember 25., szombat

műizmok vs munkában szerzett izmok

Minap itt volt egy ismerősünk, akivel újabban az elkészült vasakat szállíttatjuk, amennyiben túl nagy mennyiség gyűlik össze, és normál autó nem bírná el azok súlyát. Az ember Földönjáróval egyidős, egyforma magasak, úgy 190+ cm körül, de vagy 40 kg-val nehezebb nála és rendszeresen gyúr. Már a tizedik vasnál vörös fejjel fújtatott.
-Te... ezek a vasak kurvanehezekám....huhh, phuuhhhh- és gülüszemekkel nézte vékonypénzű uramat, aki pedig sietve, csuklóból hányta a vasakat a platóra. A szállítót nem aláztam tovább azzal, hogy én is beálljak. Egy anyukát a babája nagyon megedz ám, és én most már tíz hónapja kapkodom fel-le, hurcolom immár tíz kilós Ewokot! :) Mindez csak azért jutott eszembe, mert az előbb F. kért, hogy segítsek kipakolni (most egy kicsit többet hoztak, úgy másfél tonnányit) igaz lovagiaskodni próbált, hogy egyszerre csak egyet vigyek, mire kedvesen elküldtem a fenébe. Jó kis bemelegítés volt, fejenként 65 db kettesével hordva, utána levezetésképpen a füvet is lenyírtam, mert szeretek füvet nyírni, mint Forrest Gump.

A hirtelen felpumpált, fehérjeporokat zabáló amatőr gyúrós lehet, hogy kinyomja fekve a 120 kg-s rudat és még vigyorog is hozzá, de ha igazán dolgozni kell... ott elbukik, pedig tényleg azt hinné az ember ezekről a benga állatokról, hogy fél hátukon elvisznek egy zongorát is legalább 30 kilométeren keresztül, de nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése