2010. szeptember 24., péntek

női egyenjogúság

A legtöbb nő nem akar egyenjogú lenni. Még egy norvég harcos leszbi aktivistáról sem tételezem fel, hogy ne vágyna titokban simire, puha fészekre, ahol valaki átöleli, ahol valakit átölelhet, főzhet neki kávét, összeszedheti az elhullajtott ruhadarabjait, egyszóval gondoskodhat valakiről, miközben róla is az az egy gondoskodik.

Lehetséges, hogy a nők többsége korunk szokásához igazodva magának is hazudva habzó szájjal tiltakozik mindez ellen, de az élet a közhelyeknek ad igazat. A homo sapiens nőstényeinek nagyrésze-legyenek bár rajtuk különféle civilizációs mázak: harcos amazonok, multiknak milliókat kaszáló kosztümös, tűsarkús fenevadak, királynők etc.-mind, mind egyetlen férfira várnak, akinek odút hurcolászhatnak össze, hogy csemetékkel ültessék tele azt és hordhassák be nekik az erdőben gyűjtögetett bogyókat. Mélyen bennünk élő atavizmus ez, csak a mai kor globalizált jelensége, hogy életkorban csúsznak mindezek felismerésével (a beléjük sulykolt szent karrier és önmegvalósítás miatt) és nemritkán 40 éves korukra jutnak el odúteremtési tettekre vetemedve.

Vannak kivételek -ez is közhely- akik női testben, de férfiaggyal születnek, őket nem lehet bekategorizálni. Férfiagyuk miatt születetten egyenjogúak, számukra ez természetes, környezetüknek nem, de ha bölcsek erről nem nyitnak vitát. Mivel női testük van, ugyanúgy szülnek, ciklusoznak, sminkelnek, ha kell háziasszonyoskodnak is: ezért az igazán egyenjogú nők szinte felismerhetetlenek.  

(Kiegészítés: egészen addig, még észrevétlenül adják kezükbe a hatalmat, ó, hogy tetszik nekem Julia Timosenko, okos, kemény, gyönyörű és lám-lám egy igencsak patriarchális társadolom úrnője volt egy ideig.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése