Attila kiásta a semmirevaló vadrózsát tövestől (túlélő, hamarosan úgyis újra kihajt, szerintem már az egész ház aljzatát behálózta a lonccal együtt), ezek terjedését eddig vad nyesésekkel és szocreál kocka betonlapokkal igyekeztünk gátolni. A lapok elé ültettem szabályosan a sok nárciszt.
-Képzeld valami sárga virágizék voltak a beton alatt, nem tudod mik lehettek azok?-kérdezte.
-A nárciszaim, a nárciszaim! Amiket mindennap lesek, hogy mikor bújnak elő!
A lápos talajban bemoshatta a sok eső a hagymákat a betonkockák alá. Valószínűleg a tulipánok is így jártak és a murvaösvény alatt rothadtak el. A legviccesebb az, hogy mikor úgy volt, hogy elköltözünk, akkor azt sajnáltam, hogy nem láthatom majd az első, saját kezűleg ültetett nárciszaimat és tulipánjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése