Ma úgy elmentem volna márciustizenötödikézni. Hogyne, a jobbikosokkal, egy magamfajta vakhű fideszes családban nevelkedett gringo úgysem mossa le magáról, hogy titokban nem náci. Hagyjuk, mert holnap jön a családom, csupa savanyú, kötekedő, morcos alak, rettenetes! A körmeimet ízléstelen csillámos türkizzöldre lakkoztam csakúgy, (*infantilizálódom Sün mellett) de mielőtt lemostam volna, megkérdeztem Ritát, hogy csúnya-e? -Nem csúnya-válaszolta és alaposabban megszemlélte. Akkor maradnak így.
Szóval a márciustizenötödikézés az ifjúságot jelenti, a tavasz kezdetét, lelkesedést valami jobb után egy tömegben, akik lelkesednek, majd megunva a tömeget, sétálgatva kiscsoportos kocsmalátogatásokat tenni. A barátaim talán most is ezt csinálták Budapesten, sőt, az egymillás tüntetésre kimenők biztosan. Hiányzik ez a hangulat. Az egyetlen nap, mikor kokárdát tűzök. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése