2012. március 7., szerda

unalmas, később törlöm típusú lelkiéletes

A lelkiismeretemet elaltattam. Rájöttem, hogy teljesen felesleges benzint pazarolnom arra, hogy személyesen mondjam meg, hogy nem kell az elfekvős állás. Kértem, hogy küldjék el az anyagomat, egyáltalán nem ütköztek meg, másnapra meg is hozta a posta, ennyi.

Gyakorlom a lazulós életet, ami tulajdonképpen arról szól, hogy hülyeségekre próbálok nem vesztegetni energiát, ellenben a fontosakra koncentrálok. Aztán ha mégsem úgy történik minden, ahogyan én azt elterveztem, (újabban általában nem szokott), akkor sem kényszeres enyhén autistaként kétségbeesni, szorongani, elveszettnek érezni magam. Nem jön a busz időben, ilyeneken felhúzom magam, mert ambivalensen, de belül szánalmasan, megveszekedetten, őrülten precíz vagyok és zavar minden szabálytalanság. Ezt hívják generalizált szorongásnak, ha ezoterizálni akarom, akkor az enneagramm alapján az egyes típus vagyok. Az önbíráskodó, a rendmániás maximalista, rossz passzban savanyú uborka, fő bűneként dühvel, haraggal telve. Jó passzban humoros, lendületes. Lendületesen meg is ittam egy vödör kávét, most visszaolvastam ezt a baromságot, se füle, se farka. Első paradoxon: lazán maradni, hogy erre vesztegettem időt. Hol az a német nyelvkönyv?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése