Nem leszünk városiak. Egyrészt Mosonmagyaróváron az albérlet helyzet teljesen eldurvult, méregdrágán kizárólag brigádoknak adnak ki ócska kis paneleket. Másrészt nem tudjuk megoldani a gyerekfelügyeletet sem, továbbá amúgyis ingázni kellene ide. Maradunk, maradunk még mindig. Engem sem vigasztal más nyomora, de járhattunk volna rosszabbul is, hogy egyáltalán nem lenne saját lakásunk, pláne kertes ház, még ha a saját kertrészünk csöppnyi is. Bőven elég, ki sem használom. A tulipán és nárciszhagymáim sem keltek még ki, lehet, hogy már nem is fognak. Igazi falusi, pláne ha munkanélküli, ilyenkor már régen egész nap kint kapirgál egészen az első őszi fagyokig. A szomszédaink már nemcsak kapirgálnak, beindult a motorosfűrészes,- bármilyen hangos kerti gépeket használós szezon, kiváltképpen vasárnap hajnaltól.
Továbbra is küszködöm a depresszióval és a magánnyal. Pontosabban azzal, hogy ezekbe én boldogan elmerülnék, de nem tehetem, el kell látnom a végtelen mértékben áradó pakolni,- mosni,- és takarítanivalót, aminek nagyrészét Rita termeli. Ezt úgy tudom csak kivédeni, hogy méregerős kávét iszom, akkor felpörgök, egészen normális leszek és eszembe sem jutnak ilyen baromságok. Az aszthma sprét csak ritkán használom, annak is van egy olyan mellékhatása, hogy növeli a pulzusszámot, legutóbb remegtek a kezeim is. Meg szteroidos, ami hizlal és méreg. Farmakomán és ambivalensen halál után sóvárgó vagyok, de nem ennyire.
Találtam egy megfizethető árú cseresznyés-vaníliás cigidohányt és a hozzá gyártott minőségi filtert, így most töltöm a cigimet. Olcsóbban kijön, finomabb és kevesebbet is szívok belőle, szivarozás és cigizés közti átmenet.
Állandóan az a kényszerképzetem, hogy leromosodott, vén csúfság vagyok. Ez szexnél zavaró, mert mindig azt képzelem, hogy Attila csak lustaságból, megszokásból szeretné csinálni és csak idő kérdése, hogy mikor dob ki egy 22 éves selymes, feszes cickójú, karcsú, és nem neurotikus szépségre cserélve.
Valamelyik nap felvettem a kopogós barokk mini tűsarkús bokacipőmet, amiről azt hittem, hogy olyanban nem lehet járni, hozzá a minden nőnek jól álló bootlegs szabású farmerrel, és azt tapasztaltam, hogy a kis sarkak önkéntelenül csípőt ringató, szexi járásra és nem vágtató zsiráfügetésre kényszerítenek, így sok pasi megbámult. Vezetni is kényelmesebb benne, kitámasztja a lábat. Nyárra be kellene szereznem még ilyeneket. Úristen, jön a nyár, le kell vetkőzni. Csak rongyaim vannak. Képzeletben nyüszítve térdre rogyok.
Még mindig nem tudok németül, ami nagy baj munkatalálás szempontjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése