Allal az utóbbi időben megállás nélkül gyúrtuk a művészettörténet kezdeteit. Mivel még mindig nem tud jegyzetelni, és átfogó tudás híján biztonságból mindent le akarna körmölni ami a könyvben áll, hogy gondolkodás nélkül beseggelje, így én lettem a jegyzetelő. Ő olvasta a könyvet. Rizsa, rizsa, állj, tehát építészet, alcím templomok, iiigen, rizsa, rizsa, ezek a töltelékek, amiket csípőből kell magabiztos pofával rögtönözni, állj, szerkezet? Építési anyagok? Módszer? Funkció? Ideje? Etc. Ok. Pár leckével később a sokadik egyiptomi dinasztiánál már letakartam a könyvet. Gondolkozz-kértem-józan paraszti ésszel! Van egy puszta sivatagod, ahova piramist építenél. Honnan szállítod az anyagot? Al már nagyon fáradt volt, folyamatosan szoptat, alig alszik, közben majdnem egyetemi szinten tanulunk. Vízen = Nílus, kikötő, út építése....- adom meg a kezdő választ.
Egészen szépen eljutottunk egy erős alaptudásig a kőkorszaktól az egyiptomi korszak végéig, természetesen nemcsak építészetből. Úgy volt, hogy csütörtökön vizsgázik. A tanára üzente, hogy mehet ha akar, de hármasra áll, még ha most tud is mindent, akkoris hármassal zárja. Anyádpicsáját!-magamban. Igaz Al merev ellenállást tanúsított a rajzolás megtanulásában, ez megalapozhatta a tanár ellenszenvét, de akkoris szemét, hogy most legalább elméletben nem hagyja bizonyítani. Nem baj-vigasztaltam Alt-ez már nem vész kárba, és ahogy mi most tanulunk, az valóban majdnem felsőoktatási szint. Mire érettségizni mész, óriási előnyöd lesz a többiekkel szemben: te már most úgy tanulsz és vizsgázol, ahogy arra kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése