fiú-lány barátság vége

Én- Bocs mennem kell, vár a családom. 

Ő- Szüleid, tesód? Tényleg, hogy vannak? 

Én- Jól kösz, de nem ők, Sünüs itt rángat. 

Ő- Hogy? 

Én- A férjemre és a kislányomra értettem (tagoltan mint egy fogyatékosnak, holott nem az).

Ő-  (érthetetlen krákogás)....Persze, szia.   

Azt hiszem, hogy anno mégsem dughattunk eleget, mert azóta is hallgat. Később hívtam, azt mondta nagyon dolgozik (és tényleg, mert éppen Facebook-ra posztolt valamit) még később írtam, hogy megyek Bp.-re, először lelkes volt, majd ottjártamkor "elfelejtett" hívni. Ilyen még soha nem fordult elő. Nem értem, évek óta boldog a barátnőjével, ezer éve ismerem, túl vagyunk mindenen, azt hittem ő hetero kivétel, mégsem. Kár. 

Frissítés: nyeltem egyet, felhívtam, bocsánatot kért, de túl depressziós lett mindettől és képtelen volt hívni. Elboronáltuk. Apránként öl az élet, ha hagyjuk. Az élet kapja be.