Közelebb-távolabb, közelebb-távolabb villannak agyamba az óriási nyárfák képei. Kissé szédülök a hintán, melyre kockáztatva 30.000 Ft-os bírságot ("a játszótéri játékokat 12 évesnél idősebb gyermek nem veheti igénybe") rá mertem ülni Süni mellé, aki nagyon élvezi a páros hintázást.
A játszótérieket már nagyjából ismerem, most a sokgyerekes család kölykei voltak ott, vezérük a körülbelül 11 éves széle-hossza egy szőke Dzsordzsina vagy ki, aki az alvezérrel a hinták fakeretén kuporgott, ami szép teljesítmény, mert még az én seggem is simán befér az ülésbe. Láttunkra meg nem moccant, finoman le kellett kérnem onnan, pofát vágva kászálódott. Aztán elmentek, és akkor Rita mellé ültem. Bicajjal meghajtottam magam Ritástul, de nem eléggé, Ausztriába meg nem merek áttekerni, nehogy megbüntessenek, hogy nincs rajtam kukásmellény, bukósisak mindkettőnkön, fene tudja még mik, majd utánanézek. Régen is az volt a filozófiám, hogy stresszhelyzetben addig kell hajtani, még a fejem teljesen üres nem lesz, le nem adom a belső gőzt és nyugodtan nézek szembe a problémával. Most ez részlegesen sikerült, az is valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése