munkásasszony

Visszahívtak, hogy nagyon szimpatikus voltam, érdekel-e még az állás (hogyafrancba ne?!) és ma menjek a kötelező orvosi vizsgálatra. Ugyan a szerződést még nem írtam alá, de hétfőn kezdek. Az üzem foglalkozás egészségügyi orvos felesége az asszisztense, nagyon szimpatikus, helyes emberek. Akkor buktam le, hogy ex-egészségügyis vagyok, mikor rutinszerűen elkezdtem volna kihúzgálni az EKG drótjait szép sorban. Nem szégyelltem soha nővérmúltamat, csak régen volt, sokat felejtettem, mégis innentől kezdve idézgettük az aranyidőket, feltartottuk kissé a sort, ajándékba megkaptam a tökéletes EKG papíromat (mégsem vagyok még szívbeteg, éljen), majd a HR-es lánnyal megbeszéltem a hétfőt. 

Nagyon, nagyon boldog vagyok, remélem jó hely, remélem, hogy túlélem a próbaidőt. Nem fogok rosszul keresni, de igazán jól csak a próbaidő után. Igaz ennek ára is van: mostantól heti hat napot húzok le, majd később három műszakban leszek. Amúgy a logisztikus egyik asszisztenseként dolgozom majd, hogy hol, azt ide nyíltan nem akarom leírni, de annak, aki ismeri az e-mail címemet szívesen elárulom. Első ránézésre olyan a hely, mintha kiragadták volna a térből, szupercsicsás új, örökzöldnövényes, külső-belső miniparkos, légkondis, sokablakos, friss illatú tér, ahol mindenféle nemzetiségű emberek jönnek-mennek sietve a folyosókon. Ritát holnap visszük gyerekorvoshoz, mert a bölcsibe kell hivatalos igazolás arról, hogy nem beteg. Amúgy a bölcsi hétfőn bezár, augusztus közepén vihetjük majd. Sajnos beszoktatni így nem én tudom, de remélem, hogy hamar túl lesz ezen.