női ész(?)járás?

Az a furcsa, hogy ezer éve nyafogok, hogy legyen munkahelyem, pénzem és most, hogy hétfőn végre megyek dolgozni, kitört rajtam mindenféle szorongás, melyek szomatizálódtak. Csikart a belem, fájt a fejem, péntek éjjelre közepesen hisztériás állapotban nyűglődtem nagyjából ezeken:

- Hogyan győzöm le a saját lustaságomat? Ez a fő rettegésem.

- Hogyan tudok majd mindennap felkelni 4-kor, odafigyelni 8 órán keresztül, lelkesen és precízen elvégezni a rám bízott feladatot?

-Utána hogyan bírok el a Hétördög Ritával? Legalább ha egy órát le lehetne dögleni, de nem lehet, vagy ha igen, akkoris a fejemen ugrál, a hajamat tépi, elhanyagolom, úristen most a szüleim és anyósomék kényeztetik szét még zárva van a bölcsi, aztán mindenféle népek kezére kerül, elkanászodik, meg sem ismer majd vagy nem akar.
-Aztán mi lesz a lakással, amit gyerek mellett állandóan pucatolni kell, és így sincs soha tökéletes rend és tisztaság? A fizetésemet takarítónőre és bébiszitterre kell majd költenem, hogy dolgozhassam.

Ide nyavalygok magamnak, lehet, hogy nem is kérek kommenteket, mert a hideg kiráz a sablonoktól:

-Miért állsz ilyen negatívan mindenhez? 

Én:-Mert ilyen szorongós, "legjobb a legrosszabbra felkészülni" típus vagyok és nem, nem tudom levetkőzni.

-Ha eleve így állsz hozzá, akkor így is lesz! 

-Én: Ebben van valami, de azért ennyi idős koromra ismerem magam, alacsonyabb a stressztűrő képességem, pláne majdnem 3 év itthonlét után....

-Meglátod beleedződsz és pár hét múlva csak nevetsz mindezen! 

Én:-Ez biztosan így lesz, de a kezdet olyan mint egy vizsgaidőszak, sosem szoktam meg, fostam, hányingerem volt, rosszul voltam, szédültem, ájuldoztam, párszor neurotikus alapon még viszkető bőrgyulladások  is megjelentek az arcomon, mindezek a vizsga befejeztével persze azonnal eltűntek.

-Másnak még több gyereke van, mégis kiválóan helytáll. 

-Én: Hrrr. Na még tegyünk rá egy adagot a rossz, lusta anya vagyok komplexusomra és még jobban érzem magam, hrrr.

-Valakinek még férje sincs, aki mellette lenne, pláne nem olyan megértő mint a tiéd! 

-Én:- Jóvanna! Azért nem véletlenül válogattam annyit, de akármilyen jó és megértő, legteljesebben ezt csak magamban tudom elrendezni.

-Akkor rendezzed, és gondolj a családodra!

-Én: Azon vagyok. Szabad azért új cipőkre, ruhákra, lejárólapozott lépcsőre, könyvekre, majdani nyaralásra is gondolnom?!

-Téged ez motivál? Jó nem idegesítelek azzal, hogy elég nagy szégyen, hogy a gyönyörű kis családod nem elég és mindenféle vacakra áhítozol, de rendben, akkor ilyen sekélyes önző, rossz anya és feleség vagy...
-Én: Eléééééég! Ki mondta, hogy csak magamra gondolok?!

Elfáradtam, sikerült olyan beszélgetést rittyentenem, mintha az anyámat hívtam volna....El kellene képzelnem egy empatikusabb virtuális beszélgetőtársat, hmm. Megyek, takarítok. Fenéket, megyek és beledöglünk a medencébe, már rajtam van a fürdőruha is. Pólókat már előre kivasaltam, hogy ne hajnalban kelljen szenvedni velük, de régebben egyenként, hajnalban csináltam, mert a szekrényben összegyűrődnek és úgyis pillanatnyi lelkiállapotomtól függ, hogy mit van kedvem felvenni. Tehát reggel zuhany, smink, hajbelövés, gyors vasalás.

Ezért kell nekem majd négykor kelnem, mert a buszom 5.15-kor indul, tehát kelhetnék 5-kor is, hogy lemosva az arcomat kisétáljak a megállóig, de így jár az, aki nem egy  krimi szappanopera FBI ügynöknője, akit éjjel kettőkor kiugrasztanak az ágyából és frissen sminkelve, fodrászolva, szösztelen kosztümben, kisimult arccal megjelenik a helyszínen 5 perc múlva. Idegei akkor sem borzolódnak fel, ha a legszörnyűségesebben feltrancsírozott, 2 hónapja rothadó hekatombával szembesül. Természetesen nem eszik, nem pisil/kakil és beéri napi egy órányi alvással.