Attila

Pár napja idejött Csepelről egy neves szerszámgépgyár ügynöke, aki maga is gépészmérnök. A neten  találta meg A. honlapját. Elbeszélgettek, a cégük nagyon hasznos, ezért Attila eltette a névjegykártyáját, kissé szabadkozva, hogy reméli, hogy egyszer pénze is lesz tőlük rendelni. A mérnök kérdezte mit csinál  a vasakból, majd a haldokló "vörös proletárra" (híres szovjet esztergagép) mutatott és tagoltan megkérdezte, hogy "Maga ezen a gépen képes ezt legyártani?". Attila igenlő válasza hallatán tekintete hosszan elidőzött rajta, majd csak annyit mondott, hogy lesz még itt CNC gép is. 

Attila nemrég' kijelentette, hogy magát a megye legjobb esztergályosának tartja. Akkor is úgy gondoltam, hogy ez tény, mert soha nem henceg. A mérnök véleménye után viszont szerintem alábecsülte magát és minden rendben lesz, minden. Nagyon büszke vagyok rá, és (hű ezt nehezebb leírni, mint gondoltam a zéró önbecsülésem miatt) megtiszteltetésnek veszem, hogy engem választott párjának, vagyis inkább belémszeretett.

(A terheléses EKG azért nem fog kimutatni semmit, mert előtte le kellene nyomnia 3 óra alvás után egy 8 órás műszakot, amiben megállás nélkül 50 kg-s vasakat  is cipel az esztergához, ahol pedig afölé görnyedve elvégzi azon a kért munkát és közben csak nyolcvanan hívják, hogy a megrendeléseket mikor szállítja. Továbbá a laborban meg kellene teremteni azokat az alapvető fizikai és pszichés tényezőket is, amik miatt legutóbb rosszul lett, legalább az éktelen zajt, duhogást, ezerféle mérgező füstöt, emberek üvöltözéseit. Ezek a fiúk, férfiak, akik ezt csinálják, pláne 20 éve, mint A., nagyon kemények, egy kis futtatás a laborban, haha. Most már nem lesz semmi baj és ez így is marad.)