2012. április 8., vasárnap

én, vagyis Én

Kijelenteni könnyű ezt a mostantól nem fikázom magam, pozitívan szemlélem a világot dolgot, csinálni nehezebb. Ma...elbeszélgettem kicsit egy fiatal lánnyal, aki még tele van tűzzel, nagyon komolyan veszi az egyetemet, leendő hivatását, ahogyan annakidején én is. Mellette dolgozik több helyen, 2-3 órákat alszik, kicsit túlpörgött és stresszes, de jól van. Én is ilyen voltam, de belőlem végül nem lett semmi, mert az ex-családom állandó fumigálása, a velük való veszekedések felőrölték az energiáimat. 37 évesen örülhetek, hogy mehetek a gyártósorra. Ő ellenben kiváló és csodálatos szülők gyereke, sosem voltak önértékelési zavarai, nagyon kiegyensúlyozott, okos, szorgalmas és bátor, ráadásul még népszerű és szép is. Nagy jövő áll előtte, és igen, irigylem ezért. Rossz kedvem is lett, nem akartam mindezt leírni, de ne haragudjatok, így most jobb. (Nem tudom, hogy írjak-e neki levelet, amiben tiszteletemet fejezném ki, erősíteném szavakkal, mert az nagyon fontos, nem tudom, hogy kíváncsi-e rám, nem nézne-e szentimentális vénülő hülyének.)
Hinnem kell abban, hogy még nekem is van jövőm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése