Délelőtt sírtam, majd dühöngve csapkodtam a tüzelésre szánt, már szétszedett bútorokat. Ebből azt szűrtem le, hogy nincs nagy baj, mert nem vagyok depressziós, csak pocsék kedvem van. Depressziós ugyanis az elmúlt ..ööö.. legalább tíz évben sokszor voltam, és olyankor csak annyit érzek, hogy üres vagyok, ami fáj, de képtelen vagyok sírni és nehezemre esik még a beszéd is. Olyankor leginkább csak ülök a semmibe meredve, egyik cigit a másik után szívva.
Megelőzendő ezt az állapotot a nap folyamán kávéztam és megittam fél liter energiaitalt, az utolsó kortyokat pár perce. Jó kedvem nem lett ezektől*, de normalizálódtam és ilyenkor már ez is bőven elég.
*Jó-jó, mellékhatásként kacarásztam az előbb, mikor Rita bárányos pizsijét szárítgattam vasalóval, hogy elejét vegyem a dühöngés,- és sírásrohamnak, ugyanis most éppen az a monomániája, hogy csakis a lila "baranyos pizijében" hajlandó aludni, meg rámtört a szukagörcs, ezt a szót most találtam ki, mivel kangörcsöm nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése