N.-nek

"Várom, hogy felébredj, hazakerülj.* Ilyen felfokozott idegállapotban már nem hatnak ezek a nappali nyugtatók. Nekem volt olyan, hogyha elmesélném egy orvosnak kiakadna, így nem mesélem el, hogy bevettem 6 mg Xanaxot, 4 mg Rivotrilt, 10 mg Zolpidemet (altató) és nemhogy kiütött volna, de csak ültem és szenvedtem, mint a kutya.... Nem fogom ezt említeni soha, mert vannak természetesen erősebb gyógyszerek, a legtöbbjüket valódi elmebetegeknek adják, de éppen elég nekem az is, hogy szednem kell SSRI+nyugtató kombót, dehogy akarnék kemény narkóssá válni. Azonkívül nincs életet veszélyeztető alvászavarom sem. Meg úgy gondolom, hogy minden elől nem lehet elmenekülni, meg kell élni a szar dolgokat is tudatosan. Mellesleg ha elnyomom a tudatos gondolataimat, akkor működni kezd a tudatalattim és pokoli rémálmokkal kínoz. Meggyőződésem, hogyha mesterséges kómába helyeznének, az agyam akkor is működne és szívatna, de abban az esetben még az a lehetőségem sem lenne meg, hogy felébredjek. :D

Az elmúlt napokban nem voltak olyan szörnyűek az álmaim, inkább csak szomorúak, de volt köztük sok kalandos, sci-fis is. Régebben utóbbiakból rövid lejegyzéseket írtam, ma már nincs kedvem.
***
Biztos vagyok benne, hogy jól döntöttél, ez most nem a te, ti időtök volt gyerekkel. Igazad van abban, hogy csak akkor vállalj majd, ha az apuka is veled lesz. (Ritát én sem tudnám egyedül ellátni, és úgy egy éve, amióta A. hülye tanácsát követve otthagytam azt a munkahelyet, pokolian szenvedek. Erről kevesen tudnak, és csak neked mutogatom meg egy-egy részletét, hogy mennyire is.) Nagyon hiányzol, gondolatban állandóan melletted vagyok."

*A kórházból, AB után.