Rita nagyon hamar függővé vált. Ilyenkor egy kicsit örülök, hogy adhatok neki valami olyat, amit talán más nem tud. A saját meséimet.Talán a szerepejátékos múlt? Nem, annyit sosem játszottam és sosem voltam mesélő, csak játékos. Mindegy, már csípőből lököm ha napközben felveti, hogy valami gyorsat akar Dalmáról és a tortáról, vagy a játszótérről. Hosszabban leginkább úgy tudok mesélni ha elfekszem, behunyom a szemem, fogom a polipot, és miközben az agyam sebesen peregve szövi a mesét, hadonászok a polippal, mint egy idióta. Egyik este teljesen belemerültem, már rekedtre beszéltem magam, mire feltűnt, hogy Rita is, A. is édesdeden alszanak. Rita ágya most mellettem van, még így is nehéz elaltatni, ellenben mikor közli, hogy "fussunk bilire" azt azonnal meghallja valamelyikünk. Igen, ez szörnyen hangzik, de sajnos nincs gyerekszobánk, a lányunk pedig egy átlag tokyoi család törpelakásában szocializálódott. Igen, a nemi életünk megszenvedi, igen, nagyon kötődik mindkettőnkhöz. Majd kinövi. Mindent kinő. Sokáig nem beszélt, aztán most meg folyton csicsereg és mihelyt polipmese-addikt lett, azonnal próbálta visszaadni a mesélést, hogy ő meséljen nekem. Ez még akadozik, de nagyon értékelem, hogy milyen okos, rengeteget dicsérem, mert engem mindig csak lebasztak. Sokáig hallani sem akart arról, hogy pelenka nélkül legyen, hirtelen meg szobatiszta lett. Na.
Nóra* ma éppen azt kérdezte tőlem, hogy az olyan embereknek mint mi, szabad egyáltalán gyereket vállalnia? Jó kérdés, nem tudom, csak azt, hogy nyakig benne vagyok és mindent elkövetek azért, hogy Rita ne a szenvedő, kínlódó anyját lássa. Fura, hogy sok magányos azt veti szememre vádlón, hogy nekem milyen könnyű, mert van családom, más meg mit meg nem adna azért, hogy legalább örökbefogadott gyereke legyen, erre az ilyen dilinyósok meg ezen nyavalyognak, mit tudják azok mi a szenvedés. Nekem pusztán attól a ténytől, hogy ilyen okos, jópasi férjem van, aki kiváló apa, és csodálatos kislányunk van, akikkel mindig együtt vagyunk, éjjel-nappal üdvözült mosollyal, boldogan kellene járnom fel és alá.
A legközelebbinek megmondom, hogy minden vágyam, hogy egy kicsit ismét teljesen egyedül legyek régi tornyomban, mert álmaimban állandóan Pesten kószálok, újabban már csak az ex-lakás körül, és nem benne, de közben sírok, néha pedig tébolyodottan üvöltözöm zokogva. Továbbá nekem pedig az fáj, hogy nálam hússzor hülyébbeknek rendes munkájuk, kerestük van, fogalmuk sincs milyen hó közepétől már éhezni pl.
Szóval legalább a meséimről úgy érzem, hogy Ritasünüs kap tőlem valami egyedit is. Nem írom meg őket mégsem, tele van a piac, ezek személyre szabottak, más gyereknek csak átlagosak lennének, nem kapnának belőlük olyan katarzisélményt, mint Rita.
*Nóra meg éppen terhes ugye, legalábbis még mindig, miután ma már elsírta
magát abortuszra várva, egy jószándékú orvosnő félrevezette, UH-t végzett rajta, a
baba teljesen egészséges, már vannak lábai, karjai, szemei. Ezzel
szembesülve Nóra ismét hazarohant, majd félőrülten zokogott órákig, még ki nem merült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése