Apám kivételesen jól bírta, csak ma délelőtt, a harmadik napon kezdett velem üvölteni a kocsiban, hogy többet látni sem akar, ez volt az utolsó, ezentúl csakis Rita jöhet. Okot erre a dühkitörésre nem adtam, csak alkalmat, mert engedély nélkül szálltam ki Ritával az ő autójából az egyik faluban. Elérte amit akart, a megalázottságtól sírni kezdtem elvonulva a kertbe, mikor visszaértünk a házukba, egyszerűen nem értem a mai napig sem, hogy mit vétettem amiért ennyire gyűlöl? Aztán dühös voltam magamra, hiszen tudom, hogy állandóan így viselkedik és ugyan rengeteget keményedtem, kis dolgokkal nem tud felbosszantani (például nem fürödhetek a kádban, mert kifürdöm a vizet, anyám mint egy rossz cselédnek csakis a vedlett, ezeréves, törlőrongynak való törülközőket és ágyneműket adja ki, mint anno a nacsas asszonyok a senkiházi rühös cselédnek -még örülhetek, hogy nem a konyhában kell aludnom :)- semmirekellő vagyok, merev ultraliberális, élhetetlen, akaratgyenge nikotinista, ugyanakkor agresszív, elviselhetetlen bla-bla-bla...) határaim viszont nekem is vannak.
Ritát megkérdeztem, hogyha anya most elmenne haza apához, akkor ő jól meglenne itt, vagy maradjak vele? Azt kérte, hogy maradjak. Bevettem egy nagyobb adag nyugtatót, még hezitálok, mert nem akarom vele éreztetni, hogy a nagyapja elmebeteg, úgysem értené, így meg jól elvan a szüleimmel. Apámat nem zavarná ha fognám a hátizsákomat és elmennék, sőt csak vállat vonna. Lehet, hogy holnap már egyenesen kidob, párszor már megtette, egyszer éppen karácsonykor*, mit számít még egy**?
*Szerencsére van egy barátom, aki sosem ünnepli a karácsonyt, mert akkor halt meg az apja, éppen szingli volt, felhívtam, hogy bekéredzkedhetem-e hozzá, még örült is csak annyit kért segítsek felmosni, megtörtént, reggelig elsörözgettünk, szerepjátékoztunk, lelkiztünk, szokásos, szuper volt.
**Most pedig Nóra vár. Szegénykém alig hitte el, hogy az apámról említett történeteim nem kitalációk és nem valamikor kamaszkoromban estek meg, hiszen még nekem is nehéz felfogni, hogy tényleg az a legjobb, ha maradék életünkre teljesen elhatárolódunk egymástól. Nóra felajánlotta, hogy menjek be hozzá Bp.-re, bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése