Reggelre elmúlt a fulladás, azért elmentem az aszthma spréért. Délelőtt anyám telefonált, hogy holnap jönnének Ritáért, de mivel egyedül nem engedjük el, én is megyek. Így legalább Nórához is be tudok ugrani, szívni jó kis pesti levegőt (belvárosban lakik). Nem mennék, ha Nóra nem hiányozna ennyire, mert attól, hogy az apámmal öt percnél több időt közös légtérben kell töltenünk, nemhogy utazni vele, meg a lábtörlője vendége lenni napokig, már most görcsöl a gyomrom. Olyan dezsvüm van hirtelen. Itt ülök, írom ezeket és már megtörtént. Node hagyjuk a misztikumokat. Ritára ráfér egy kis regulázás, de annyira azért nem, hogy szegény gyerek egyedül legyen kitéve a szüleimnek. Anyámat kedveli, őt emlegeti, de apámon érzi, hogy idegbetegen vibrál és fél tőle. Este majd kulcsra zárjuk az ajtót, külön baszomnagy szatyorban visszük a kedvenc játékait, köztük a terjedelmes plüsspolipot.
Attilának mondtam, hogy mindenre el vagyok készülve, leginkább arra, hogy ír majd, hogy vissza se jöjjek, mert elment végre emberek közé bulizni, felszedett egy normális és jó nőt, akit már be is költöztetett. Annyit válaszolt, hogyha már nem találom életben mire hazajövünk, és amire nagyon nagy esély van, majd biztosan el tudok adni valamit hirtelen, hogy legyen pénzünk. Elszórakoztatjuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése