2012. július 16., hétfő

suba a subához

A hawaii lánnyal még mindig csetelgetek. A szüleim szerint minden amerikai csak csízel és ha komolyan barátkozni akarsz velük, akkor bezáródnak. Szerintem ez ugyanolyan előítélet, mint az, hogy minden cigány mocskos tolvaj. Mikor ennek a lánynak azt írtam, hogy nem szeretnék tolakodni,  akkor megsértődött, mert azt hitte, hogy nem érdeklem. Röviden tisztáztuk, hogy nem, átfogalmaztam, hogy általában szeretem ha az emberek maguktól nyílnak meg. Erre felhatalmazott, hogy kérdezzek tőle bármit. Azóta megtudtam, hogy meghalt az anyja bagózás miatt (talán rákban, ezt még nem kérdeztem) talán pótanyának tekint, talán azért barátkozik velem, mert 17 évesen magányos emiatt, nem tudom. Mindenesetre mivel éjjel érek rá, amikor Hawaiion nappal van, általában váltunk pár szót. Ismerem a tinis nihilt, de nála ez még "normális" gyászreakcós (depresszióhoz hasonló) állapot is társul, ezért bármilyen ironikus, tökéletesen átérzem azt, hogy hiába él egy paradicsomi szigeten, az számára a legkevésbé sem paradicsom. Nemrégiben olvastam  egy Freud idézetet, aki szerint gyászban a tér válik üressé, még depresszióban az én. Ezzel maradéktalanul egyetértek, elsősorban azért bolyongok álmaimban én is a régi lakásokban, szeretett munkahelyeken. Ugyan Freud legtöbb nézete mára már elavult, de vannak alaptételei, amik szerintem még most is teljesen helytállóak. A bolondok meg vonzzák egymást, de ez nemzetközi népi bölcsesség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése