Sün mellett nem lehet összeomlani, folyamatosan foglalkozni kell vele. Továbbá ínség van, itt van a kalóriaégető vékony uram, meg gyerekem. Ügyeskedni kell hóvégén, főzni a semmiből. Sünnél még csak-csak elmegy, de Attila húst szeretne, na éppen az az, ami viszont drága és az isteni mediterrán sült sütőtökpépes zöldséges rizsem neki ehetetlen krisnás förtelem. Éhezni én is éhezem, de ez önként is vállalt. Tulajdonképpen ha nem lenne gyerekem, és úgy ülnék itthon ínségben munkanélküli feleségként, akkor már tényleg bediliztem volna. Tehát mindez jó, mert nem omlok magamba teljesen. Jó-jó azért azt is el tudnám képzelni, hogy középosztálybeli nyugat-európai szinten éljünk, attól még lehetne munkaterápiázni (is). Leibniz-i optimizmus, hahh! Volatire már 1759-ben kinyírta ezt a szemléletet, nagyon helyesen. Ám a végszó a Candide-ban is a munka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése