Racionálisan tekintve most kellene összeprütykölni kistesót/kistesókat. Rita most még elfogadná, nem lenne nagy korkülönbség. Mire megszülnék még csak 37 lennék, ami nem olyan vészes. Mire az újabb baba/babák két évesek lennének, 39 évesen még kapnék munkát. Úgyis benne vagyok nyakig a gyerekezésben. Persze én kétpetéjű ikerfiúkat szeretnék, de jók a kétpetéjű, különneműek is. Csak lányok ne legyenek, három kiscsajjal megbolondulnék. Olykor elborzasztanak Molly beszámolói, olykor nem, mert túlélhető. (Ikres Réka barátnőm nem ír bejegyzéseket, sem leveleket erről, de ő kiborg, vasakarattal fegyelmezi magát, a babákat, férjét, életét, ergo nem releváns.) Nem az adókedvezmény miatt szülnék ikreket, ovi elmegy lassan a búsba, új törvények jönnek majd. Egyszerűen csak egy nagy, utolsó terhességből szeretnék még két lurkót. Már van tapasztalatom, átestem a tűzkeresztségen, már tudom mit csinálnék másképpen terhesség alatt, és a kórházban. Biológiai órám ketyeg, nehéz döntés, egész életre megbánható, ha elvetem...
Ellenérvek. Semmi sem garantálja, hogy fiú legyen, pláne kétpetéjű ikrek. Éppen most jutottam egy kis laufhoz, nagyjából már emberi formám is van, már látom magunkat, hogy lassan utazhatunk, járhatunk társaságba, erre szívatnám magamat, ráadásul dupla babákkal, melléjük Ritával? Óriási szükség lenne az én keresetemre is, úgy hónapok óta. A lakásban éppencsak elférünk. Nem vagyok ősanya típus, nem varrok kisruhákat, játékokat, nem tütymörgök. Nem tudom átverni magam azzal, mikor a gyerek ordít/beteg, rosszalkodik, hogy jajjistenem édeskicsidrágáim, ez ilyen korszak, majd kinövitek édes egyetleneim, és közben mosolyogva pakolnék, főznék, mosnék, takarítanék, játszanék, okítanék. Sokkal rosszabbul állunk anyagilag, mint Rita születése előtt, ikres kocsira, ruhákra, tápszerekre, pelenkára nem futná. Bár megoldható ez is, a fiúbabát szült barátnőket kérném, hogy bármilyen állapotban is vannak a ruhák, amiket küldtem, a feleslegeseket küldjék vissza, sőt minden feleslegest küldjenek. Babakocsit is szereznénk. Leszarom a benőkéket/mucuskákat, akiket hodálynyi, luxus módon berendezett csodaszobákba parkoltatnak be. Ha hülyék, később úgysem tudnak tanulni, boldogulni.
Attila azt mondta, hogy efféle helyzet esetén kiköltözik a műhelyébe főleg, hogy már normális fűtése is van ott. Anyja meg azt, hogy átköltözteti magához Ritát, én meg csak fiúbabázzak itt. Nahát itt senki nem egészen normális, kezdve velem, de éppen azért illeszkedem ide bizonyos pontokon, kihez többön, kihez kevesebben.
hát, szerintem az én helyzetem végképp nem releváns: egy vadidegen országban majdnem egy szál magam a kölkökkel...ami velünk van, szerintem abszolút nem tipikus, viszont van egy kedves ismerősöm, aki egy lány után fiú ikreket szült. emlékszem, amikor eleinte leveleket váltottunk, a saját helyzetét csak "ikres szívásként" emlegette.szerintem annak a legjobb azikrezés, akit hatalmas család ugrál körül.
VálaszTörlésAz itt sincs, de nagyobb gond a lakás mérete. Szerencsés a lány, sajnos ez nem kiszámítható és nem játék, ha tudatosan teherbe esnék és lány lenne, de egészséges, volna szívem elvetetni? Nem.
VálaszTörlésBiztosan nem releváns? Itt élve én is tökegyedül vagyok, a helyiek olykor mintha másik bolygóról érkeztek volna, stb.-stb.:)
hát oké, de azért csak vannak szüleid, a gyereket ha nem is gyakran, de elviheted hozzájuk és hiába vagy haragban Attila szüleivel, ezek szerint mégis van köztetek némi kommunikáció, így a gyerek ott is lehet néha, be tudtad adni a gyereket bölcsibe (mi nem tudjuk, nincs pénzünk rá)stbstb...tudod milyen sokat számít az, ha az embernek legalább szusszanásnyi ideje van nagy ritkán? (nyilván tudod:)) szóval nem, tényleg nagyon nem tipikus az én esetem szerintem, de hát láthatod másképp természetesen.
VálaszTörlésde két lánnyal mi a baj? szerintem egy a fontos: hogy az embernek legyen testvére, mindegy milyen nemű.
Nem tudom. Gyerekkoromban nem rajongtam különösebben a tesómért. Aztán nagyon összebarátkoztunk, de mióta egyedül maradt és nagyon szülőfüggő, pszcihoapu rettenetesen rossz irányba befolyásolta. Addig én voltam a mentora, szüksége van irányító személyiségre, ilyen. Sajnos már nem érzem azt vele kommunikálva, hogy még ugyanazok lennénk, akik félszavakból is megértik egymást stb.stb. Sőt...
VálaszTörlésHolnap jönnek, igyekszem érzelemmentes maradni. Hozzájuk már nem viszem a gyereket, nem bírom elviselni az apámat és viszont. A bölcsi tényleg jó, hogy van. :)
Magyarországon pedig egyre nehezebb létezni, így van.
Mérlegelek, mindaz amit a tesóról írtam, egyedi. Minden kapcsolat más egy kicsit. Soha nem akartam egykét, mert nem tartom egészségesnek az ilyen családtípust.Ugyanakkor sok, teljesen normális,kiegyensúlyozott egyke barátnőm/barátom van.
VálaszTörlésezt már mondtam, de mondom még egyszer: a helyedben családostul húznék ki az USA-ba: a nővérek itt a legkelendőbbek és rengeteget keresnek, simán eltartanád egymagad a családot és jól élnétek - ráadásul korántsem olyan egészségügyben kéne dolgoznod, mint amilyen az otthoni.
VálaszTörléstestvérség: nahát, én meg egy csomó végtelenül önző egykét ismerek:) - tudom, sok embernek nem jó a kapcsolata a testvérével, de mondom, erre nincs empátiám, én mindig nagyon jóban voltam a bátyámmal, meg amúgy is, nálunk családon belül is nagyon jó volt minden testvér kapcsolata és nekem úgy tűnik, hogy igen jót tesz az embernek ez a fajta viszony.
(egyébként nem is kell az USA-ba menni - bár valószínűleg itt élhet a legjobban egy ápolónő -, Európában is tárt karokkal várják a legtöbb egészségügyi dolgozót. tudom, hogy Attila miatt reménytelen, de lehet, hogy érdemes lenne komolyabban győzködnöd)
VálaszTörlésIgen, van egyfajta kapcsolat, ami idővel a legtöbb testvérnél erősödik...
VálaszTörlésNode! Szóval USA? Nyilván ot is kellene vizsgát tennem, ami nem baj, mert elavultak ismereteim, az ottani kezelések is mások. Attila ilyenkor járhat esti suliba, hogy megtanuljon angolul...? Az ő parája az, hogy miabüdösfenét kezdene magával kint, hogyan találna munkahelyet? Amúgy nagyon szereti, nagy álma, hogy legalább eljusson ott egy helyre, legyen az New York, a grand Canyon vagy más.
Tegnap elolvastattam vele a blogodat, az eszmecserénket, és javarészt neked adott igazat. Ez nagy elismerés és büszke voltam, hogy nem azt mondja, hogy "nem érdekelnek buta nők firkálmányai", aztán még jobban meg is ért, mint én.:D Tudom, hogy nem érted félre! :o)