Ugyan Nyúl azt kérte, hogy senki ne sírjon ha meghal, de ma is egész nap a viccei jutottak eszembe, röhögtem, aztán hazajöttem és bőgtem. Mivel tudta, hogy ez nekem nehezen megy, szerintem azt is tudná, hogy ez most így nekem jó. Gondolatban ott ülök vele a Margitszigeten egy padon, és most kacagunk ezen.
Aztán felhívtam Pé-t, aki büszkén mesélte, hogy egy hónapja lejött a Xanaxról, én meg rothadt önző vagyok, mert képtelen voltam magamban tartani a nyavalygásaimat, és a végén már dühösen kérte, hogy meséljek valami vicceset is, de nem tudtam. Bocs Pé, remélem, hogy nem szoksz vissza! Említettem neki, hogy most K. is anyuka rabságban van, ami kapóra jött neki, mondta felhívja hátha sétáltatja a gyereket és akkor összefut vele. A közelben dolgozik és lakik. A sors iróniája, hogy Nyúl is ott lakott, pár utcányira. Meg BG, ameddig még élt a nagyija és BG éppen Bp.-n volt. Pedig Bp. nagy. Na, akkor én meg megyek Sünért a bölcsibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése