http://dimenzik.blogspot.com/2010/10/ruhamanias-boldogsaga.html, körülbelül egy évvel ezelőtt. Éppen ma fogdostam ezt a már nem feszülős, hanem lecsúszós, amúgy még mindig kedvenc darabot. Megkértem A.-t, hogy örökítsen meg benne. Teljesen antitalentum a fotografáláshoz, de mindenki hozott anyagból dolgozik, szép nőre béna is mindegy hogyan kattintgat. Ezeken a képeken egy teljesen torz lény jelent meg. Belem még van, és nagy szalonnák lógnak a hátamon, nyakamon, fejemen. Igazi nő, satnyuló combokkal, csípővel, laposodó seggel, puhos törzzsel, ellenben felül olyan mint egy néhai NDK-s tesztoszteronnal kezelt szörnyeteg. Fújj, fújjj. Attila azt kérte, hogy ne röhögtessem, mert nagyon fáj a válla. Megszokta az önértékelési zavaraimat, legtöbbször szórakoztatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése