fátyol fel, kukk egy idilli szcénébe

Délutáni, tavaszi napfény melegít. Hason fekszem a szőnyegen, keresztben fenekemen fejével Földönjáró háton, (nyaka nem törik ki) körülöttünk vödörnyi duplo darabok szétszórva. Süni szuszogva szedi szét az azokból neki általunk kreált alakzatokat.

F.-Te komolyan azt hitted, hogy én nem akarok elmenni innen és nem érdekelnek más országok, vagy nem mennék el innen azonnal, ha lenne rá módunk....?

Én -Igen azt, de így is szerettelek, csak nehezebb volt.

Csókolózunk, mire Süni visongva ránkveti magát, aki csak annyit ért még ebből, hogy kényeztetés van, és abból ő sem maradhat ki. Nevetve együtt hempergünk, birkózunk vele.