Pláne most, hogy jó idő lett. F. reggel eltűnik a műhelyében, későeste előkerül, hogy pénzt szerezzen. valamit beszélgetünk, elájul és alszik. Nekem meg baromira nincs kedvem a gyerekkel egyedül kirándulgatni. Kicsi még, nehéz nyílt terepen egyedül felügyelni, meg ez így....olyan mintha elváltunk volna, csak még egy lakásban élünk. Voltam már ilyen helyzetben, és rosszul viselem ha hülyének néznek. Állítólag ez most másról szól, és nyafogok, nem vagyok türelmes és belátó. Azért ide szabad nyafognom.
Igen, én választottam férjet, ráadásul szerelemből, senki nem kényszerített, és kapuzárási pánikom sem volt. Valljuk be, hozzá képest anyagi, műveltségi szempontból valóban egy "elkényeztetett picsa" vagyok, ugyanakkor meg...onnan is kilógtam a sorból, innen is. Tehát? Meg kell tanulnom elviselni a társas magányt. Gyakorolgatom jó ideje, egyelőre ott tartok, hogy délelőtt szédülök, zsibbad az ajkam, kezem, hányingerem van, este pedig dührohamaim, de csak belül. Orvoshoz már nem megyek, ezen nem gyógyszerek segítenek. Nyugi, nem kell a tényői gyilkosra gondolni, aki felláncfűrészezte a családját, sosem ártanék nekik. Nem őrült vagyok, csak úgy alakult, hogy lassan 3 éve be vagyok zárva ebbe a házrészbe, gyakorlatilag mindenféle élő, baráti kapcsolat híján (kivételt képzett az a csodálatos 2 hónap, még intenzív német tanfolyamra járhattam) és az idegeim kissé megviseltek.
kurvára értelek. semmi kilátás ottani barátokra?
VálaszTörlésAkik értelmesek,szimpatikusak, azok látástól-vakulásig dolgoznak. Pedig biztosan van itt olyan, akivel hébe-hóba összefuthatnánk, csak keresnem/-nünk kell.
VálaszTörlés