Rájöttem, hogy én egyáltalán nem akarok kutyát. Semmilyet. Már elfelejtettem, hogy milyen büdösek, mennyire undorodom a nyáluktól, a ragacsos, fertelmes bűzt árasztó szőrüktől, és a folyamatos ugrándozásuktól. Sünit közéjük vetettem, hogy élőben is tapasztalja, hogy milyenek. (Ezek a szomszéd nyugis basset houndjai voltak, illetve tegnap meg Alék két nagy farkaskutyájával ismerkedett). Neki sem tetszett a folyamatos kutypuszi, nem szereti ha puszilgatják. Én meg szitkozódva vágtam be a mosógépbe a büdösnyálas (amúgy frissen mosott-vasalt farmeremet a mosógépbe), mindjárt dezinficiálom Sünit is.
Szőre-nyála minden állatnak van. Kutya, macska, egér: majdnem mindegy. Szerintem bízd a kislányra, hogy mi kell neki.
VálaszTörlésEgyelőre nem úgy tűnt, hogy életnagyságban is odáig van tőlük. Mindegy, a kutyakérdés még távolabbi, A. ragaszkodik az amstaffhoz, az ő kutyája lesz meg Ritáé ha szereti majd. (megtudtam, hogy ezekkel sétálni sem lehet, mert kitépik a kezemből magukat pl. egy macska láttán.) Akkor részemről végleg nem érdekel, én faluban utálok egymagamban sétálni ellentétben nagyvárossal. Gyereket, kutyát sétáltatni feldobja, de csak kicsit, bicajozom ha éppen van rá időm. (Nincs, mert megint nem tudtam gyerek bicajülést venni, ma is sietnem kellett, így autóval mentem dolgomra, Sünit hurcolva közben.)
VálaszTörlésVasalod a farmered? :)))
VálaszTörlés(Tudom, sikerült felfedeznem a bejegyzes abszolut lenyeget :D)