gyors feljegyzések a házibölcsődés tanodából II.

A helyszín most Alék háza volt. Al családja egyre szimpatikusabb, de úgy élnek mint az olaszok vagy görögök. Mindenki nagyon sebesen beszél, mozog, sőt szerintem teleportálni is tud, mert egyik pillanatban a kertben van, a másikban meg már az ebédet követeli a konyhában, és Almama mindenkinek mindig tud adni egy tál ételt. A konyha egyébként a központi hely, ezen keresztül vonul mindenki, a rokonok, barátok is, akik a legváratlanabb pillanatokban állítanak be. Én a magam északi, higgadt és tömegiszonyos módján igyekeztem a leckénkre koncentrálni, de egyszer engem is elkapott a déli virtus és kiabáltam, hogy így nem lehet tanulni! (Ez elsőre csak nekem tűnt fel, mert ők nem ismernek még eléggé, nem tudják, hogy igen hathatós stresszhelyzetben használok csak emelt hangot, nálam ez nem személyiség, nekem ilyenkor tényleg megy fel a vérnyomásom. Al már jobban ismer, magyarázkodnom sem kellett, értette anélkül is, és ígérte, hogy legközelebb letagadtatja magát, hogy ne zavarjanak minket idegenek.)

Engem ugyanis az idegenek zavartak. Mi Attilával hozzájuk képest remete életet élünk, és sosem bírnánk elviselni egy ilyen nagycsaládot, én is csak közvetlenül Alék immáron öttagú családjához kötődöm. Szóval mikor már két ellenszenves (Alnak is azok) nőszemély jelent meg, és kényszeresen nyúzták volna a kisbabát, nyávogtak ott, amitől Al is bepöccent, akkor már én is. 

Az, hogy Süni és Al  hétéves öccse Martin állandóan eltűntek, lakkos filccel összefirkálták magukat, a ruháikat, Al szüleinek az ágytakaróját, megszereztek valahonnan egy doboz pralinét, megrágták, szétszórták és ők is ezer helyen voltak egyszerre, csak kisebb felfordulást okozott. Albaba állandóan evett, de mivel most folyamatosan cici és anyaközelben volt, szépen, csendesen aludt, nézelődött. Egy idő után nem tehettem mást, kikapcsoltam az agyam, végülis csak olyan mint egy munkahely, ki kell zárni a tudatból a zavaró tényezőket. Fogtam a kémiakönyvet egyedül és kijegyzeteltem abból a lényeget. Holnap délelőtt magyarázom el ismét. Azért a végén Almamával rápöfékelve a konyhában megkérdeztem tőle nevetve, hogy neki Xanax folyik az ereiben, hogy ezt bírja?! Vállat vont vigyorogva, azt mondta nem, már régen megszokta. Vett nekem rengeteg hasznos ajándékot, álgorombán leszidtam ezért, hogy hagyja már, de azt mondta, hogy ez a minimum, és annyira hálás. Jólesett, de tényleg nem ezért tanítom Alt, hanem mert mostanra már igazán megszerettem.