Ülünk kint a teraszunkon, a mi romkocsmánkban, esténként füstfelhőbe burkolózva itt elmélkedem. Attila hisztizik éppen. -Nem tudok tanulni, tanulni 20 évesen kell, vén fasz vagyok, roncs, gyerek mellett nem lehet, Al remélem már hajnalban itt lesz, közben éhen döglöm, csontváz vagyok! A., tökmindegy, hogy mennyit eszel, akkoris vékony maradsz, mázlista alkat vagy. Dehogynem tudsz tanulni. -Nekem csend és nyugalom kell, különbenis tudod te ez mekkora anyag és milyen nehéz?! Sokkal inkább, mint sejtenéd. Megbeszéltük, hogy pénteken tanulunk. -Faszt fogok szenvedni, otthagyom azt a kibaszott gyárat is, világgá megyek, elegem van!-csapkod, nyugodtan szívok bele cigimbe és nézem. Kiborult, nagyrészét kialussza holnapra, állapítom meg. -Ezer dolgom van, előbb azokat intézem el, különben is hol tanuljak?! Csend kell és nyugalom! Milyen időt mondanak holnapra?-folytatja. Zivatart, hidegfrontot-nem tudom visszatartani a szájam sarkában kerekedő kis gúnymosolyt-ideális tanuláshoz.
-Ó, a retkes faszba...! Kimész a műhelyedbe a laptopoddal és egy füzettel. Ott van a régi íróasztalod. Nem gondolkodsz, elkezded olvasni az anyagot és jegyzetelsz.-nyomom el a csikket. Megpróbáltam szerepet cserélni, subból dominává válni, de ez lehetetlen.
Jó tanácsot adtál neki. Megfogadta? Bevált?
VálaszTörlésNem igazán. Jegyzetelés nélkül olvas, ez nem hatékony. Legalább olvassa.
VálaszTörlés