Úgy egy hónapja elmentem Sünivel az állami pszichiáterhez, akinél tavaly ősszel jártam utoljára. Muszáj volt megvitatnom vele, hogy kell-e nekem ez az antidepresszáns, valóban attól vagyok-e jól, mert nem voltam, esetleg emeljük az adagot? Emeltük. Mégis úgy gondolom, hogy nemcsak a mesterséges szerotonin-növelők miatt váltam stabillá, hanem mert merengéseim alatt átértékeltem egész jelenlegi létemet, és elfogadtam, hogy most éppen itt és most kell helytállni, kitartani, boldognak lenni, harcolni ha szükséges, nem pedig ábrándozni, sóhajtozni, összezavarodni. Ki is írtam a monitoromra egy darabig, hogy "ne ábrándozz geci, csak csináld!" Szerencsére a gyerek még nem tud olvasni, de már nincs is szükségem erre a figyelmeztetőre, lecseréltem a képet.
Andrásnak:
Ez a pszichiáter az a ritka fajta, aki nem erőlteti rám magát, sem a gyógyszereit-én döntök, csak a tanácsát kérem ki. Volt, hogy nem követtem azt, és meg is mondtam neki, elfogadta. Már jó ideje kedvel, legutóbb pedig Ritától teljesen elájult (pedig azt hittem le fog szidni, hogy kisgyereket hurcolok felnőtt rendelésre, ráadásul ő maga gyerektelen ötvenes, a gyerektelen nők meg vagy nagyon kedvesek a picikhez, vagy nagyon mogorvák) összeszedett neki mindenféle gyógyszergyári ajándékot, köztük egy hűtőtáskát is, és kérte, hogy legközelebb is együtt menjünk, de bármikor hívjam, ha nem érzem jól magam. Pedig már régóta nem fizetek neki. Még volt pénzem adtam neki, paraszolvenciával biztosítva, hogy valóban odafigyeljen rám, mert a mai állami egészségügyi rendszerben ez a legbiztosabb módszer: hinni, bízni idegen orvosban ostoba, naív óvatlanság. No persze nem annyit fizettem, amennyit egy magánrendelésen kérnek, (átlagosan 10-15000 Ft-ot) hiszen ez egy ultragyors rendelés, szakadt SZTK-ban. Faarccal tette el a borítékokat. Azt hittem ha rájön, hogy egy nyírható birkája tartósan szőrtelenné vált, akkor majd pökhendi lesz, mogorva. Kellemesen csalódtam, jé, még ő is igazi orvos, nem pénzéhes, manipulatív iparos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése