Kész vagyok, kissé még lihegek, kezdődő izomlázam is van. Koradélelőtt óta bicajozom a gyerekkel. Miután kifeküdt, szó szerint az egyik szőnyegre borulva, betettem az ágyába, kis nyugalmat akartam, de felébredt, behatolt a fürdőszobába, kiborította a fekáliás pelenkatárolót és dühödten az íróasztalomra vágta az egyik pár cipőjét. Ebből tudtam, hogy menni kell, jeges északi szeles cúg ide vagy oda. Jó meszire eltekertem vele, közben játszótereztünk, megmászattam vele a hatalmas műdombot is (többszörre nekem sem volt erőm) holnapra vészesebb lesz. Egy jó dolog van benne. Gyerekkel a hátam mögött nem ciki nem repeszteni. Nem mert már kocsonyássá váltak az izomcafrangok a lábaimban, és szomjanhalok, csak óvatos vagyok ugye meg nézelődünk közben, heh. Másrészt meg tudom, hogy menjek a fenébe, bicajozhatok a zöldben, napsütésben álló nap, még más áporodott levegőjű irodákban, egyebekben ücsörög, ácsorog, lohol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése