Sokáig tagadtam, hogy mindent alaphibámat rá szabad fognom szüleimre, mert felnőtt vagyok, értelemmel le lehet küzdeni a sérelmeket. Sajnos nem könnyű, csak ideig-óráig sikerül. Ha egy gyereket módszeresen tönkretesznek, verik, (még az a legkevesebb, a fizikai fájdalom) még azt is meghatározzák neki, hogy mit és mikor olvashat, milyen zenét hallgathat, minden percét beosztják, nehogy haszontalanul töltse a büdös átkozottja az idejét, és ismétlem: folyamatosan csak szidják, szidják minden téren, külsőleg, belsőleg egyaránt, nehogy elbízza magát: annak felnőttkorában már sosem lesz önbizalma és örökre sérült, bizalmatlan, gyanakvó marad.
2011. március 14., hétfő
Helyre lehet hozni...?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 lépésben hozhatod helyre.
VálaszTörlés1. Megszakítod a kapcsolatot a szüleiddel. Ehhez lakást, telefonszámot és e-mail címet kell cserélni.
2. Elfelejted a szüleidet. (Ehhez meg kell szakítanod velük a kapcsolatot. Kb. 1-2 hónap alatt már megnyugszol, 6-12 hónap alatt már nem érződik a szüleid hatása az életedben, és kb. 2-3 év, mire nem ismeritek fel egymást az utcán.)
3. Keress valamit, amiben jó vagy! Amiben jobb vagy, mint a szüleid, és sikerélményed van benne. Ettől nő az önbizalmad. (Ezt az első 2 lépéstől függetlenül is megteheted, és talán ez segít a legtöbbet, de csak a 3 lépés együtt ad teljes megoldást.)
Ez lenne az ideális. Másik kontinensre kellene költöznöm, mert mindenük az unoka, vagyis Süni, ő az összetartó kapocs.
VálaszTörlés"Megszakítod a kapcsolatot a szüleiddel
VálaszTörlésElfelejted a szüleidet"
finoman szólva is beteg tanácsok, jézusom...egyébként meg fájna a szíved egy másik kontinensen, trust me.hidd el, tudom mit beszélek.
Elgondolkodtam rajta, neked pláne elhiszem, nemcsak azért, mert ott élsz. Amúgysem vagyok olyan pszichó, hogy anyáméktól elszakítsam az egyetlen unokájukat, aki a mindenük. Meg úgyis 220 km-re laknak, ergo nem találkozunk sűrűn.
VálaszTörlés"folyamatosan csak szidják, szidják minden téren, külsőleg, belsőleg egyaránt, nehogy elbízza magát: annak felnőttkorában már sosem lesz önbizalma és örökre sérült, bizalmatlan, gyanakvó marad. "
VálaszTörlésEz nem törvényszerű.
Sőt..
Biztosan vannak kivételek.
VálaszTörlés"Amúgysem vagyok olyan pszichó, hogy anyáméktól elszakítsam az egyetlen unokájukat, aki a mindenük."
VálaszTörlésugye őt nem bántják?
"6-12 hónap alatt már nem érződik a szüleid hatása az életedben, és kb. 2-3 év, mire nem ismeritek fel egymást az utcán.)"
ezen most megint kiborultam
Kedves Molly Bloom!
VálaszTörlésEgy pszichés probléma kétféleképpen oldható meg. Vagy az alapprobléma megoldásával, az alaphelyzet megváltoztatásával, vagy felejtéssel. (Ettől könnyebb, mint a nem pszichés jellegű problémák, azokat nem lehet megoldani felejtéssel, azokat csak változtatással lehet megoldani.)
Az alaphelyzet megváltoztatása ebben az esetben E. szüleinek megváltoztatása lenne. De ők már nem változnak (és a múltat sem lehet meg nem történtté tenni), ezért ez nem működik, így marad a másik lehetőség, a felejtés. Ez ilyen egyszerű.
Az időtartamokat is másképp látod? Szerinted mennyi idő alatt lehet valakit elfelejteni annyira, hogy ne ismerd meg az utcán? (Tudom, hogy ez sok mindentől függ: jellegzetes arca van-e az illetőnek, sokat találkoztatok-e, fontos-e megjegyzeni őt, stb. de szerintem 2-3 év alatt bárkit el lehet felejteni ennyire. Szerinted nem?)
András, ez katasztrofális komment. Semmit nem tudsz Mollyról. Idő előtt, tragikusan vesztette el nagyon szeretett édesanyját és pár hete pedig az apját. Nem is fog erre válaszolni, és én sem tudok, legfeljebb arra, hogy bármennyi konfliktusom volt/van a saját szüleimmel, az arcukat, hangjukat, a lakást melyben felnőttem soha nem fogom elfelejteni, álmaimban előjönnek.
VálaszTörlésAz én helyzetem más, de Mollytól ilyet kérdezni...? Atyaég.....Kérlek ne írj neki ha kedvelsz engem és tiszteletben tartod a barátaimat, kösz.
Ezt nem tudtam. Sajnálom. De (ezt már nem Mollynak írom) a halálra is a felejtés az egyetlen megoldás.
VálaszTörlésOk, jól kezeli, erős. Itt van a blogja a kedvencek között.
VálaszTörlésde miért kéne elfelejteni azt, aki meghalt?
VálaszTörlésamúgy meg: "de szerintem 2-3 év alatt bárkit el lehet felejteni"
kétlem
"De ők már nem változnak (és a múltat sem lehet meg nem történtté tenni), ezért ez nem működik, így marad a másik lehetőség, a felejtés. Ez ilyen egyszerű."
bár ilyen egyszerű volna
Walaki: Igen, nekem is ez lett volna a következő kérdésem. Hogy képzeled, hogy egyáltalán eszébe jut elfelejteni egy normális embernek kedves halottját...? Attól még nem a múltban él és nem állandóan a múltbeli életén kesereg. Más kérdés,hogy fáj is ha rágondol, vele álmodik, mert hiányzik neki. Ennek ellenére elfelejteni?! Még ha akarná se menne, előjönne álmaimban. (Amennyiben nem olyan jó alvó az illető, hogy ne riadjon fel a REM szakaszban, de ez ritka és legfeljebb teljesen érzelemmentes emberekre jellemző, Dexter sem szokott álmodni. *Dexter egy képzeletbeli pszichopata sorozatgyilkos, ártatlan, mosolygós maszkban.)
VálaszTörlésA gyerekem nyolc éve igyekszik elfelejteni az apját, aki elhagyta. Lehet, hogy nem ismerné fel az utcán, de mai napig sír miatta olykor.
VálaszTörlés(ennyit a felejtésről)
frénia
Felejteni? Mert az csak úgy megy... Ezt nem mi szabjuk meg, maximum azt lehet elfelejteni, aki elment melletted az utcán, aki melletted ült a buszon... Ha egy emberrel valamilyen kapcsolatba lépsz, pláne ilyen hosszú távon, azt már soha az életben nem fogod elfelejteni! De nem is kell, hiszen neki/k is köszönheted azt, aki lettél. A jó tulajdonságaidat is tőlük kaptad valamilyen szinten.
VálaszTörlésEgy szülőn hatalmas felelősség van! Sokszor nem is akar rosszat a gyereknek és tudtán kívül árt neki, ami lehet, hogy nem is ott, akkor fog kiütközni, hanem évekkel később.
Igen, minden rosszból jót is lehet és kell tanulni. Minden rosszban ott van a jó is, és fordítva. Jin-jang. Okosan kezelni valós helyzetekben persze nehezebb, mint ilyen közhelyeket írni, ahogy tettem most én is.:)
VálaszTörlés