2011. március 2., szerda

"Nem félsz attól, hogy nagyon kimerít?"

Kérdezte Földönjáró. Nem. Egyrészt' nemsokára szülni fog, és le fogja foglalni a babázás, másrészt' megmondtam neki, hogy csak addig érek rá ennyire (napi 2 óra a napomból, ennyit rá tudok szánni) ameddig nincsen munkám. 

Mi a hasznom ebből? Kénytelen vagyok időben felkelni, példát mutatni azzal, hogy a lakás örökké rendben legyen, tehát saját magamat is visszakormányozom egy rendszeresebb, és fegyelmezettebb életre.
Kezdünk összebarátkozni, végre nem egyedül vagyok egész nap, de nem feledkezem meg arról, hogy még gyerek.

Summa summarum, éppen a saját területembe buktam bele eddig, mert túl sokat tudok. Elhozta nekem a magyar és nyelvtan könyveit, megkönnyebbültem, hogy a tanára irodalomból a jó öreg, és megbízható (hülyék által lemarxistázott, elavultnak tartott) Matolcsy-ból tanít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése