2011. március 14., hétfő

magamnak puffogás

Tegnap összevesztem Földönjáróval, azt hiszem tényleg úgy viselkedtem, mint egy hülye picsa, de mindezt belátva kibékültünk és az olyan jó volt! Majd anyámmal beszélve említettem neki a kilátásban levő "szégyenteljes" munkát, mire az előbb azt írta. "Apunak nem szóltam a CBA-ról!". Ez végképp' elhallgattatta bennem a nyafogót. Egy, ők már Süni pár hónapos korában kérdezgették, hogy mikor szándékozom dolgozni, hogy ne F. nyakán élősködjem (aki szerintük egy szent, és a jóisten vezérelt hozzá (sic!). Kettő: még itt tartanak? Szégyenlik ha lányuk fizikai dolgozó? Nagy szerepük volt abban is, hogy a "hozzám méltatlan, proli nővérkedést" befejezzem (még egy nagybácsit is rámküldtek, hogy osszon ki, mennyire méltatlan és megalázó ez a családra, másodsorban rám nézve) de most már érettebb vagyok és szánom őket. Ők már nem a megszerző, az építő nemzedék (XIX. századi, XX. század eleji őseimre gondolok) csak a megtartók, akik eszement, kispolgári módon már csak a formákhoz ragaszkodnak.

Egyik kuzinom nemrégen Bécsben kapott munkát szakorvosként. Igen, ez nagy büszkeség, ez rang, elismerem. Rajtam kívül mindenkiről büszkén lehet nyilatkozni, az egyik nemzetközi jogász, a másik sikeres közgazdász/ kutató/ üzletember/ vezető szakember, mind jól keres, jó cégeknél, több nyelven beszél, illő helyen és módon él. Az nem számít, hogy közben mindez csak máz, hogy emberileg, erkölcsileg legtöbbjüket, a teljes famíliát is ideértve, mélyen magam alattinak tartom.

Apám, anyám ha jó szülők lettetek volna, ha nem töritek le már kezdetben az önbecsülésemet a nulla szintre, nem aláztok verbálisan és fizikálisan otthon,  és mások előtt módszeresen üvöltve, hogy haszontalan, lusta és rossz vagyok (hogy lehet egy ártatlan 5-7 éves rossz...?), mindezt folytatva 20 éven keresztül, ha időt szántatok volna rám, és idejében külön rendszerre szoktattok tanulásban, ahogy az összes sikeres kuzinomnál ez meg is történt, ha megvédtek, ha okosan dicsértek, akkor mára nekem is hat diplomám lenne, nyolc nyelven beszélnék, szerintetek illő helyen laknék (lehetőleg Budán, de ha vidéken, ott is jó környéken, nagypolgári környezetben) és lehetne büszkélkedni velem.  Szánalmasnak tartom, hogy csak erre lennétek büszkék. Az, aki hajnali négykor/éjfélkor/összevissza kel, több műszakban, 12-16 órákban dolgozva tartja magát, becsületesen ellátja családját, neadjisten'  még naprakészen és nyitottan gondolkodva követi is a világ eseményeit, az az én szememben nagyobb ember, mint például egy orvosit végigseggelt, szakmáját nem értő és utáló álorvos.

Kedves olvasóim, megbeszélés nem segít,  szakemberrel sem. Voltunk többször közösen is pszichológusnál, vagy pszichiáternél, aki ha igazat mondott, akkor szüleim által  le lett hülyézve, ha nem, mert fáradt volt, és sokkal súlyosabb esetek várták, akkor elbocsájtott bennünket látszatbékében.

5 megjegyzés:

  1. "egy orvosit végigseggelt, szakmáját nem értő és utáló álorvos"

    az ilyenek Magyarországon orvoslátogatónak mennek szerintem.

    VálaszTörlés
  2. Ő szült egymás után két gyereket, kihúzta velük GYES-en még lehetett, de aztán biztos szóltak neki, hogy tegye a dolgát. Meg nagy hátszele van, anyja is befolyásos orvos, férje még befolyásosabb családja orvos-dinasztia.Pff.

    Egy barátom egy évfolyamon végzett vele hátszél nélkül, bár summa cum laude. Neki nem jutott protekciós SOTE klinikai állás, csak a csöves Péterffy. De a barátom igazi orvos, megedződött a dzsuvában, később jobb helyre, majd ő is kijutott külföldre dolgozni többször, jelenleg is kint él. Kár, hogy nem itthon gyógyít, de megértem, szakmailag itt úgysem tudna fejlődni, a méltatlan fizetésről nem is szólva. A kuzinom meg mindegy hol "gyógyít", egy rossz orvossal kevesebb itt.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon igazad van mindenben, a bejegyzésben és a megjegyzésekben is. Ha már a pszichológusokat és a pszichiátereket dicsérted: megjelent a blogomban is az, amiről leveleztünk. http://bloggerke.sajatblog.hu/2011/03/13/miert-nem-bizom-a-pszichologusokban/

    VálaszTörlés
  4. Olvastam, ígértem, hogy szakaszokban válaszolok is rá, itt egyet emelnék ki: mi lehetett az indoka annak a főorvosnőnek, aki gyógyszerekkel tömött tele gyerekkorodban?
    1. "normális" = hétköznapi gyereket akart anyukádnak átadni, akivel nincs gond, egyúttal magáról is lerázva a felelősséget, elégedetten dörzsölve kezeit.
    2. fogalma sem lehetett arról, hogy tanítson meg arra, hogy ki és be tudd kapcsolni a képességedet. Ehhez a tudomány még nem ért, pláne itthon.

    VálaszTörlés
  5. A blogbejegyzés azóta jelszavas lett a sok rosszindulatú megjegyzés miatt. A jelszó az a szó, ahogy én szoktam nevezni összefoglaló néven a pszichológusokat és a pszichiátereket.

    VálaszTörlés